Volt a mi falunkban egy bolondos bácsika, nevezzük Sándor bácsinak.

Ági befejezte a nyolc általánost, a gimnázium előtt a nyári szünetben, elment a nagymamájához nyaralni. Boldog volt, hiszen abba a gimnáziumba vették fel, ahova anyukája is járt! A nagyszülők mindent megtettek, hogy egy szem unokájuk jól érezze magát.

   Hol volt, hol nem volt, még az óperenciás tengeren túl, élt egy szegény ember. Volt felesége és hét gyermeke. Négy lány és három fiú, mint az orgona síp. A lányok még kicsik voltak.

Boriska: Aggyonisten Mariskám!
Mariska: Fogaggyisten Boriskám! Merre járt az utóbbi napokba?
Boriska: Húúú! Lakodalomba vótam, a zunokaöcsém nősűt!

Túl a réten, túl a nádon,
egy magas domb oldalán,
négy szép gyermek emlékével,
éldegél ott az anyám.

Boriska: Aggyonisten Mariskám! Hogy van, olyan régen találkoztunk?! Mi újság     maguk felé?
Mariska: Aggyonisten Boriskám! Tuggya az az igazság, hogy el vótam  egy kicsit Amerikába a jányomhó!
Boriska: Igen? Oszt, hogy bírta a röpüllőt, nem félt?

Közel negyven év telt el azóta,
Hogy megismerkedtünk egy téli napon,
Parádfürdői gyönyörű emlékek
Szívünk melengeti, érezzük: hogy nagyon!

Hiányzol! E szó nem elég
Ahhoz, hogy mit érzek!
Ámor nyila még bennünk van,
remélem te is így érzel!

   Marcsi és Jancsi nagyon boldogok voltak, hogy van ennivalójuk és nem kell tovább nyomorogni.

(Hacsek és Sajó az asztalnál ül.)

Áprilisban, a hátsó kertben,
cicánk, Szerénke szenvedett.
Elérkezett a fialás ideje,
Sírt Szerénke, nem volt helye.

Tavasz nyílásakor jöjj ki a rétre,
S nézd, hogy nyílik sok tarka virág.
Ilyenkor újból zöldek az ágak,
A színpompás természet, gyönyörű világ.

Erdő mélyén barlangjában
ugrándozó kis bocsával
mackó néni, mackó bácsi
éltek vígan, - mind kíváncsi.

Történik napjainkban, egy fogorvosi rendelőben.
Szereplők: Orvos
Beteg, Szomorú Jenő
Mancika

Sajó: (ül a kávéházban, várja Hacseket, és eltűnődve mondja) Bizony bevallanom, hogy hiányzik ez a
Hacsek, kíváncsi vagyok, mit talál ki, miért nem jelentkezett eddig?

Hacsek: (az asztalnál ül és az orrát lógatja)
Sajó: Adjonisten Hacsek! Miért olyan szomorú, mint akinek nem jutott dinnyeföld?
Hacsek: Adjonisten magának is Sajókám, de jó sokat!

Hacsek: (dúdolgat, majd fel-alá járkál)
Sajó: (be) Szép jó napot Hacsek! Hallom, hogy dúdolgat. Van szövege is ennek a nótának, vagy már egy kicsit kezd bedilizni?!