Hozzád szólok Barátom,
kinek szemében önmagam látom.
Tétován lépünk tovább a bajon,
hozzád száll minden sóhajom.
|
Barátnőmnek Huginak ajánlom, aki már rég nincs köztünk.
|
Olyan nehéz a szív...
|

Mindenkinek 
|
|

Árvíz van...
|
Nehezen viselem a megpróbáltatásokat, ha kisgyermekekkel kapcsolatosak. Ez valószínűleg azért érint engem érzékenyen, mert átéltem és túléltem pár ilyen jellegű problémát. Beszélhetnék a gyermekeimmel történt halál közel
|
"Biztos sokan voltatok már úgy, hogy sikerült megnyugodnotok és valami fontosra fókuszálnotok, és mikor azt hiszitek, nem történik semmi, úgy felbosszantanak, hogy utána kész...
|
|
|
|

Képekben elmesélve...
|

Én úgy halok meg...
|
Ott voltam Veletek...
Marosvásárhelyen, Zilahon
Szovátán...és mindenhol
ahol kellett, hogy ott legyen
az én vén, makacs, magyar szívem.
|

"Búcsúzik az ősz a nyártól, dér csókol meg minden rózságat" (című magyarnóta folytatása szepimódra)
|
Ő az én büszkeségem...
|

Anyáknapjára...
|

Valami súgja szívemnek...
|
Sötét lepelt
borított ránk
az este.
Ráncos kezed
a kezemet
kereste.
Nem kell már csók,
vad vágy,
mely szédítő.
|
Gátlásaim rabláncát
széttörni képtelen vagyok,
|