"Azt mondják, nincsenek nagy változások. Az ember nem vetheti le a bőrét, mert olyan amilyen. Felcímkézzük magunkat "jó" és "rossz" címkékkel. Mások is ilyennek látnak bennünket, sokszor pont ezért sodródunk bele önmagunk negatív oldalaiba... mert hiszünk másoknak, és mert nem ismerjük magunkat.

2011. március 28.-án hajnalban gázolta egy autó halálra Unokaöcsénket Krisztiánt. Az Ő emlékének adózom a verssel.

Kedves Barátaim!

Ezzel a képpel a lányom lepett meg ma az alábbi szöveggel:

Mint kis bogárt,
borostyán börtönbe zárt
a néma fájdalom.

Ólom lábon vánszorognak a napok és én sorra megpróbálom túlélni őket. Minden nyűgöm és fájdalmam lenyomom a torkomon.

Nem tudok többé verset írni,
nem tudok írni, csak sírni...sírni.

Én szót fogadtam.
Nem mentem sehová.

Mi végre a szépség, ha mulandó,
s a sok balga, botor halandó
azt hiszi halhatatlan lesz,
s ezért bármit megtesz.

Vártalak, vártalak,
pitypang mezőn
szívembe zártalak.

Óh márciusi hősök,
negyvennyolcasok.
 

Összecsuklott lelkem, várja a tavaszt, remélve tőle azt, 
hogy felépül a vár, 
s egy idő után énem újra rámtalál.

kilenc hónapok
vajúdással teli lét
szült és temetett

Kedves Barátaim!

Unoköcsénk Kökény Krisztián holnap lenne 32 éves, de már két éve lesz, hogy nincsen köztünk.

amíg én élek
velem él a reményem
te vagy a fényem

Olyan nagy itt a csend.
Gyötrőn nyugtalanító,
mindennek hátat fordító,
arcunkba némán ordító,

ébred a tavasz
zsenge mézízű rétek
virág szőnyegén

Tavaszra vár a világ,
színarany napfény öleljen át,
minden fát, bokrot, virágot és füvet,
fakasszon rügyet, zöldítsen levelet.

Nem fogadlak el olyannak, amilyen vagy. Máshogy kellesz nekem, máshogy fogadlak el, csak olyannak, amilyennek én akarlak látni, úgy nem vagy jó, ahogy jó vagy, csak úgy, ahogy én akarom. - ilyen nem létezik.