Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Konzili Edit
  főszerkesztő-helyettes
Soltész Irén
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
  webadmin

Kiadványok
























 

Jelenlegi hely

Varga István

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Ébredés

Rovatok: 
Vers

Hajnali kelő
a Nap, fényrózsát dobott
a horizontra.

      """

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Ópium voltál

Rovatok: 
Vers

Ópium voltál te minden éjszakán,
olyankor tűzláng hasított a szobán,
belefeledkeztünk vágyak tengerébe,
éreztünk ott vagyunk Ámor tenyerébe.

Az élmények gyönyörű éveket véstek,
nem volt hiába a sok gyötrődésnek,
vázádban rózsák mindig virítottak,
míg tüskéi fogáskor bizony szúrtak.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Őszbe veszik a csodálat

Rovatok: 
Vers

Így merül belém az ősz ezer színpompája,
ahogy hullik rám a fák levett lombruhája,
zárjál karjaidba ott a parki fák alatt,
hol ruháddal együtt testem testedhez tapad.

Színes hullt lombokból vess puha ágyat,
vetkőzzük le gyorsan az álruhákat,
a valóság kövessen sosem az árnyad,
lelkedet szeretet járja ne a bűnbánat.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Fakadó forrás

Rovatok: 
Vers

Áll még a ház, susognak ősfái a parknak,
ahonnan indult két gyermek, s maradt magyarnak,
áll még a ház, zárt udvarából hol a virág,
már két idősödő férfit körbefog álomvilág,
áll még a ház, kezeik között az érzésvilág.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Az idő múlik

Rovatok: 
Vers

Kezeim közt szétfolynak az órák,
eltékozolt perceit rám-szórták,
az idő múlik folytatom utamat,
örömmel nyugtázom a napsugarat.

Reggeli keléssel mondom az imám,
remélem így lesz napom is vidám,
sejtem azt is akadnak majd gondok,
bánatot haragot lelkembe nem hordok.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Hagyatékom

Rovatok: 
Vers

Átutazó vagy
velem együtt, értelmes
jeleket hagyok.

 

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Lételem

Rovatok: 
Vers

Ó - csak nem lázadsz te szennyvíz,
hisz a pocsolya is tisztább nálad, 
arra is képes, lehet állati itató,
sőt nevelhet benne békákat.

Ám a szennyvíz, méreggel teli fertő,
hiába tisztítás nincs benne varázserő,
de lázad és követel nevezzék őt víznek,
mert emberek sok mocskot belekevernek.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Elfogadás

Rovatok: 
Vers

A holnapot alakítani csak szeretnéd,
ám nyugtával tudod meg annak sikerét,
holnap akkor is eljön ha nem is akarod,
akár megéled vagy sem a holnapot.

A nap végén mondj el majd egy imát,
pakold össze a tegnap holmiját,
fiatal vágj le lepedőakrobatikát,
de mint öreg győzd le a melankóliát.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Füredi emlék

Rovatok: 
Vers

Egy Füredi Anna bál, mit közelből láttam,
a szívkórház erkélyén szomorúan álltam,
hallottam a zeneszót, hiányzott a nótám,
gyönyörű lányt láttam Balatonnak partján.

De másnap is ott láttam, kikötő mólóján,
virágmintás napernyő volt kicsi kacsóján,
visszasétált a hintóhoz melyik őt várta,
dalolva visszhangzott utca mint dalárda.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Eltávozottak

Rovatok: 
Vers

Itt-ott mindig hunyorog kis fény,
közöttük kószál pár emberi lény,
majd gyűlik és nő az emberi tömeg,
virágokkal színesednek sírkövek.

Rokonok ismerősök sok jó barát,
már nem hallani egynek sem szavát,
mozgó lényük csillagokba költözött,
emlékük lángocskákat öltött.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Rezgőnyár

Rovatok: 
Vers

Nyárfát az őszben ölelte,
borostyáninda levele,
ragaszkodik tapad hozzá,
mint gyermek anyai kebelre.

Őszi napforduló nyitott
a tájra hatalmas kapukat,
kezdi átszínezni fáknak
bokroknak ruházatukat.

Poharamban rubin piros
csillogó az a folyadék,
kóstolgatom ízlelgetem,
de nem leszek tőle potyadék.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Évszámláló

Rovatok: 
Vers

Ott túl az álmok mezején,
hol a valóság kövezetén,
sokszor fájdalmas a menés,
ne legyen sosem csüggedés.

Gyönyörű rózsák ott nyílnak,
ám a tüskék bizony szúrnak,
szépség siker párja a kínnak,
mint folyón átívelő hídnak.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Őszi magány

Rovatok: 
Vers

Nekem az ősz is szép tud lenni,
elég ha van benn borsószemnyi,
itt mindig másak színek virágok,
akadnak néha benn jégvirágok.

Lombot vesztett ágak mint karok,
fúvó szélben integető rabok,
nem nem ők már sosem szabadok,
törzshöz tartoznak mint tóhoz nádasok.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Fájó emlékezés

Rovatok: 
Vers

Fájó emlék marad mindig,
magyar szívet megérintik,
császárság a vérre vágyott,
sok kudarcért visszavágott.

Aradi vár vértöl ázott,
Haynau ott hadonászott,
azóta is gyásznak leple,
a városra van kivetve.

Épp sarjadó szabadságunk,
Habsburgoknak nagyon fájtunk,
sok gyásznap él legendánkban,
ez október hatodikában.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

A kapu

Rovatok: 
Vers

Gondolatom rajzasztalán,
kapu készült kezem nyomán,
névjegyemet belevéstem,
majd nyitottam és beléptem.

Jó szándékkal te is jöhetsz,
ide mindig hazajöhetsz,
ölel itthon mamád papád,
ám vár rád az egész család.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Aforizmák

Rovatok: 
Vers

Csak annyit akarok,
hogy azt a keveset mi
még maradt, hagyd meg.
       "
Hosszú sorokban
követ mint árnyék, a sok
régi szenvedés.
     "
A kialvadt tűz,
hamuját mind itt hagyta,
nekem ez maradt.
     "
Ha rám vársz add fel,
a célt elvétettem, az
utam lenek megy.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Gyermekáldás

Rovatok: 
Vers

Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,
mesél az ősz tündérmesét,
megszülte leánygyermekét.

Anna lett a kislány neve,
pincékben most forr hegynek leve,
szerte szórta boldogságát,
köszöntötte mérleg havát.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Kit érdekel már egy megvénült ember,
kín végigment, úgy hetvennégy henger,
emlékezetéből a józanság nem veszett,
de hóhérai ellen mindig fellebbezett.

Csomagolva vannak a régi emlékek,
ritkulnak már a kocsmai vendégek,
a diófa is sűrűn ontja már gyászát,
idén újra feketére festette burkát.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Formálj ernyőt

Rovatok: 
Vers

Ajtót nem nyitott senki,
a derengésben hidegen álltam,
tűzfüstű felhők gomolyogtak
ott, ahol álmaimat vártam.

Minden nap estéje hozta
szavak táncához a holnapot,
minden est fekete ünnep,
menj-menj, feledd a tegnapot.

Romokban áll már a terem,
a sátrak is beomlottak rég,
menj, amíg visz a lábad,
már a múlt sem vendég.

somogybarcsirimek-.
somogybarcsirimek-. képe

Egy levél

Rovatok: 
Vers

Egy levél a sok
közül, s lám a diófák
újra hajtanak.
    "
Mily bolondos ősz,
mintha tavasz jönne, ám
dió fekete.
     "
Fekete gyásza
a diónak burka, két
évszak bosszúja.
     "
Barcs, 2019.09.16.

Oldalak