Balatonfüredi Anna bálon szólt a muzsika,
De az én szívem gyógyulni ment el most oda,
Álmodó lelkem játéka ideküldte ifjúkoromat,
Mutatta, milyen, ha első bálozó fogná karomat.

Adj helyet ha nem is kérek,
legalább lelkedbe tekintsek,
hogy az varázslatos szemek,
miért olyan kihívóan néznek.

Ó kedves mikor pirkad nálad,
fénycsík szeli ketté a keleti tájat,
mi az a csend, vagy nyugalom,
ahol veled lenne közös otthonom.

TIZENHÁROMSZOR

Nászra készült mind a kettő,
te és a tél fehér ruhát, fátylat öltött,
utat fehér szirmokkal, pelyhekkel szórta,
majd jégkristályokból fűzött gyöngyöt.

Eresz alatt jégcsapoknak sokasága
harci lándzsaként, ijesztően függtek,
kibomlott felhőkből Napnak sugarai
olvasztották, majd csilingelve peregtek.

Arany kezű nagyapám,
még megvan a rokkája,
néztem sokszor elbűvölten,
mivé lesz nyúl bundája.

Angóranyúl nyírásával
kezdődött el a munka,
osztályozott, fésült szőrét,
oly ügyesen fonállá fonta.

Istenáldott két kezét,
mellyel mindenhez értett,
ej, de sokszor hiányoljuk
az önzetlen segítséget.

Apa, emlékszel, akkor is esett,
koporsód köré nőtt a gyülekezet,
most kinek varrod az esküvő ruhát,
ugye, hányszor öltöztetted a próbababát.

Négy évtized az már hosszú idő,
akkor három unokád búcsúzott tőled,
ma már számuk ennél több lett,
a valamikori élet legendává érett.

Ne mutassad soha boldog arcodat,
Lesz aki keresi benned a hibákat,
Szép álmod csodás reggelbe fakad,
Ne meséld el soha éjszakai álmodat.

Mit nekem a tüskékkel,
oly teli tűzdelt rózsaszál,
tépem szaggatom szárát,
hogy vázában virágozzál.

Ez a festmény - oly felkavaró
régi emlékeket vissza hozó,
a múlt füzetébe porosodó
évtizedes-már feledett színes fotó.

Álmok mezején megáll minden fény 
árnyékok semmiről nem vetülnek,
elindulok majd egy ismeretlen világba
ahol a galambok is némán repülnek.

Hol a fény víztükörben fürdik,
Partján szíved, messzire vágyódik,
Képzelt boldogságba, egy látomásba,
Egy gyönyörű csodás, képzelt világba.

A dicsőség mindig másnak jutott,
míg nekem csak, az írás marad,
ám hiába lettél, mindig más babája,
ha az én ajkam zárja, a te édes ajkad.

Szervusztok kedves gyermekek,
Remélem már ágyban vagytok,
Így kezdődött tévében esti mese,
Vagy épp a rádióban hallhattok.

Varázspálcát kéne venni,
Gyermek évem vissza venni,
Abból is csak ami szép volt,
Nyitna újra a sok játékbolt.

Legszebb korom időszakát
akkor ott töltöttem,
érett szőlő zamatában
csoda mód merültem.

Családban a gyász, zokogva megül,
Temetnek valakit, lélekharang csendül,
Apáért és fiáért, küldték a behívót,
Fekete ruhás angyal jött, s nem kopogott.