p 02/24/17
somogybarcsirimek-.
Festőállvány melyet valaha
egy asztalos keze készített,
rajta vászon vagy fatábla
melyről állvány emlékezett.
|
cs 02/23/17
somogybarcsirimek-.
Főnix madár tért úgy vissza,
hogy tűzben ujjá született,
érzem én is, hogy heves láz
égeti mardossa lelkemet.
|
sze 02/22/17
somogybarcsirimek-.
Oly néma a nappal
mintha éjjel volna,
kakas sem kukorékol
kutya is csak bújna.
|
k 02/21/17
somogybarcsirimek-.
Pajkosan öltötted rám
édes formás nyelvedet,
emlékeim megőrzött fonalába
így szőttem bele arcképedet.
|
h 02/20/17
somogybarcsirimek-.
Igaz - szavakkal nem lehet jóllakni,
de kenyérben sem lehet lakni,
mond házat hol lehet építeni,
ahol boldognak is lehet lenni.
|
v 02/19/17
somogybarcsirimek-.
Rám mered tüzes két szempár
vágyak fényei kavarognak benne,
ajkainak szép formája vonzó
ez a kéj tüze – égni ebbe kellene.
|
szo 02/18/17
somogybarcsirimek-.
Fényikon mozaik képei
egykor szerte foszlanak,
ha eltűnik a sugárzó fény
csak árnyéka leszel magadnak.
|
p 02/17/17
somogybarcsirimek-.
Hát senki sem mer nekivágni,
igaz az utat majd ki kell taposni.
De minden új út a szerencse próbája,
mint lánynak menyasszony ruhája.
|
cs 02/16/17
somogybarcsirimek-.
Levelet oly régen írtam már,
hogy toll úgy serceg a papíron,
ki írom most lelkemből minden
beszorított ki nem mondott bánatom.
|
k 02/14/17
somogybarcsirimek-.
Dal csordul az öreg zongorán,
végig fút lelkemen mint szellő a fán,
Dalra fakasztja vénülő szívemet,
szememből ereget boldog könnyeket.
|
h 02/13/17
somogybarcsirimek-.
Szerelem indája kúszik testemen,
szavakká szelídül a vad érzelem,
majd veszti fonalát az értelem,
a valóságot adjátok oda nekem.
|
szo 02/11/17
somogybarcsirimek-.
Hatalmas folyó – itt folyik a Dráva,
lenyűgöz mindig szépsége vadsága.
Kőhordalékos rejtélyes medre,
örökös veszélyekkel van sokszor tele.
|
cs 02/09/17
somogybarcsirimek-.
Ajkadról lecsókolnám a szót,
ajkadról lecsókolnám a mondatot,
lecsókolnék mindent ami rossz -
ajkadról lecsókolnám a bánatot.
|
k 02/07/17
somogybarcsirimek-.
Mi dolga van az effélének
mint neked vagy nekem,
begyújtom a tüzet – vagy
kávét készítek – ez a reggelem.
|
h 02/06/17
somogybarcsirimek-.
Erdei út fenyők illatos árnyán
utána majd a tölgy lombja takar,
itt – ott gombák kínálatát látod
de sokakat rejt a dús avar.
|
v 02/05/17
somogybarcsirimek-.
Hallom a víznek moraját
vélem, - közel a tenger,
majd sötétség telepszik elém
|
szo 02/04/17
somogybarcsirimek-.
A múlt eléd lökte koncát,
mielőtt a jövőd falatoznád,
nem kérdés melyben nincs értelem,
ezt tanították volna az egyetemen.
NEM.
|
p 02/03/17
somogybarcsirimek-.
A szépség pompás konoksága
nem formálja át a csúcsot,
az emlékezet bizonytalan
ne vágjunk ki minden bokrot.
|
sze 02/01/17
somogybarcsirimek-.
Ha újra rügyeznek majd a fák
mézillatú virágok nyílnak,
elindulok pompázó réteken át,
hogy gazdája légy virág csokornak.
|
k 01/31/17
somogybarcsirimek-.
Csak még egy éjszakára – még egyre
gyere vissza úgy mint akkor régen,
mint amilyen voltál azon a mozgó
karcokkal teli fekete-fehér filmen.
|