Áthullámzott rajtunk, mint a víz az élet,
Sorsunk zsetonjai már nem sokat érnek,
Elmennek a szülök, becsapnak barátok,
Hálót fonnak körénk, haragot és rácsot,
Megáll a rulett is, becsapott a játék,
De zsebünkben maradt egy végső ajándék,
Asztaltól felállva nem leszünk nyeretlen,
Vigasz találunk a láthatatlan egyben,

“A barátság oka nem lehet véletlen, sem az egymásra utaltság. Még kevésbé az azonos világnézeti beállítottság vagy politikai célkitűzés. A barátság oka egyedül a barátság maga.” (Wass Albert)

Az igazság a tudat számára csak a beszélt nyelv által létező sajátosság.

Tudjátok már megcáfolhatatlanul, meggyőződéssel állíthatjátok: én is "szelíd motoros" vagyok.
Abból a fajtából, amelyik nem keveredik, csak a szabad lélegzetvétel élteti, lelke vadon nőtt erdők és öntörvényű vízfolyások fölött suhan.

 Nem történt csoda, de tizenkilenc éve egy szeptemberi napon megjelent szobor alakjában, bronzba öntve a somogyvári bencés apátságot alapító szent király, I. László alakja. Oldalán kard, egyik kezében pallos, a másikban a templom makettje, és tudjuk, szívében hit és szigorú, betartandó és megtartó törvények. Alakja másfél fejjel emelkedett ki kor-és harcostársai közül, tekintélyt sugároz ma is, és szelleme a mának üzen.

Tartalomjegyzék   I. kötet   (Sajnos nem tudom szépen beírni. Nyilván a könyvben nem ilyen szétszórtan van. 

Versemet, néha finom rezdülésekben
mint hajnal előtt táncoló zord fényt,
kutatni kell, mert elbújt, csókos szerető.

Csak szolgálok és közben átölel a Vers.
Talán szerelem szentéje bennem
van, vele élek és nem mindig keserves..

Kedves Erőskék!
Hoztam Nektek a Békás szorosból egy kis patakcsobogást.
Szeretettel: Szepi

https://www.facebook.com/eva.szeibert/videos/1591663650844409/

Egy reggelen furcsa dolog történt. Kelek fel, hát valami éles tárgy beleakadt a hálóingembe, azon át pedig, ahogy az már csak történhetett, éppen az alsó felem bal partján rendes karcolatot ejtve, megjelölt! Fájdalmamban feljajdultam. 

Pünkösdnek hajnalán,
Összegyűlt, a 12 Apostol.
A felházba tartottak délre,
Mit Jézus, meghagyott e végre.

Izgatott volt szívük, lelkük,
Számukra nem voltak betűk.
Mindenekre választ vártak,
Ez a nap, majd tudatja velük.

Piszkos és rongyos az orgona bokra a kertben,

Anyák napjára és minden napra

Írta: Mezei István

Térdeimre ereszkedem előttetek!

Zokognak, rügyeznek bennem az ünnepek,
és a beteg televény már bolondgombát
hasztalan terem, többé nem lehetek
rossz álom túsza, hiába a spórák.
Örökre húsvét gyermeke maradok
a nagyszombati csodát, remélve, várva,
mielőtt még elnyelnek a mérges habok,
kapaszkodok az isteni szalmaszálba.
Nagyhét van bennem és birtokló ünnepek,

Magányos lovasként a magyar makadámon

Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek

 Vonzerő

Nyaranta egy tóparti kempinget vezettem a főállás mellett. Igaz, hogy már közeledtem a nyugdíj felé, de köteleztek rá, hogy elvégezzem az idegenforgalmi főiskolát levelezőn, csak így maradhattam a nyarakra séf. Egész életemben túlképzett és alulképzett voltam egyszerre. Minderre a hivatal hat elemis személyzeti osztályvezetője kötelezett. Igaz fejlődött a világ, Martin Shulz már nyolc osztállyal lesz kancellár.