Fény szőtte, fény szőtte tájban
Tündérlány úgy furulyázik,
Körötte táncoló szárnnyal
Madárkák hangja trillázik.

álmatlan éjszakák
magányos nappalok
fénytelen villámok
végtelen hajnalok
feledett csókcsaták...
 
hiányzol... úgy kellenél

2023. március 18.

Kereslek, kutatlak,
nem jössz, hiába hívlak.
Elveszettnek hitt álmaim körbeölelnek,
féltve suttogják,
várjak még rád kedvesem.
Szívem érted reszket,
fáj az est nélküled,
libbennek az árnyak,
riadtan repül egy galamb,
ő is a párját keresi tán,
ő nálam boldogabb talán.
Csillagok fénye arcomhoz ér,

Valaki hiányzik oly nagyon nekem,
kinyújtom kezem,
de hiába,
én őt el nem érem.
Valakit várok, de nem jön,
álmomban átölel,
hozzám bújik, csókkal halmoz el.
A messzeség álmodik egy szebb világot,
pedig tudja,
hogy én őt itt várom.
Álmodik, hogy ott vagyok,
hozzá bújok,
hisz ölelni vágyom,
a vágyam ég forrón,

Az éjjel esett egy kis hó,
s én elbűvölve, megbabonázva, átszellemült tekintettel néztem a hópihék táncát a
légben, ahogy kacagva, táncolva, itt-ott összekapaszkodva földet érnek,
s hófehér paplanként betakarják a hajnali didergő tájat.
Ó, de gyönyörű látvány a szűz hó, melyen semmi folt,
csillog a hófehér takaró, lágyan ölelve az alatta szunnyadót.

Voltam, vagyok neked,
szívemet már rég eléd tettem,
én kedvesem.
Vigyázz rá, szeresd, mint kis talizmánt, szíved fölé tedd,
el ne veszítse,
őrizze meg örökre.
Legyél nekem,
enyém,
költözz belém,
hisz tudod, mennyire
szeretlek én.
Légy a szívverésem,
ereimben lüktetése a véremnek,
a lélegzetem,
a mindenem,

Olyan nyugodt, csendes ez a hely,
ha ott vagy, érzed, körbeölel,
véget ér minden sürgős dolog,
az idő innét eltávozott.

Falai megőrzik a múltat,
az erdőben fák közé bújnak,
suttogva mesél róla a szél,
századok óta véget nem ér.

"Sanyarú sors, te szabtad rám gúnyámat,"
Hogy amit mondasz, mindig azt csináljam.
De Isten szabad akaratot adott,
Vedd a szárnyam, ember lenni akarok.

Ha angyalként akarok segíteni,
Az internet ezt is, azt is mond nekik.
Hoppon maradva csak rám legyintenek,
Pedig reméltem, hogy engem követnek.

A postás érkezett,
egy levelet átad,
hogy anyukám beteg,
fekszik a kórházban.

" Ej de bánt, ej de bánt,"
csapot papot hagyva,
jaj de kár, jaj de kár,
rögtön nem utaztam.

Másnap volt hétvége,
zöld a határ útja,
mire odaértem,
a szemét lecsukta.

Az álom még húzza messze szálló lelkem,
de agyam már tudja, fel kellene kelnem.
Fülemben madárdal, hívogat a hajnal,
takaróm melege harcol még a dallal.

Lassan célba is ér a bűvös zaklatás,
agyam már a reggel teendőiben ás,
jólesően nyújtózom takaróm alatt,
próbaként kibújtatom a lábujjamat.

Kell a szerelem, a csók,
az égő vágy.
Kell az ölelés,
a gyöngéd suttogás.
Kell a bizsergető érzés,
a belső reszketés,
szívembe, mint a villámcsapás, jön az őrjítő kéj,
mely megigéz, elvarázsol,
ha jő az éj.
Kell a szerelem,
kellesz nekem kedvesem.
Szeretlek.

2023. március 11.

Ó, Istenem, adj most erőt,
nem látom én a jövendőt.
"És rongyolt lelkemben a Hit"
újra éledjen fel megint.

Ó, jó Uram, hinni kéne,
bizony újra hinni kéne.
Vajon mit hoz nemzetemnek,
jót vagy rosszat a népemnek.

Kezem imára kulcsolom,
fel az égbe fohászkodom.
Háború dúl biz' túl közel,
félünk, nem kerülhetjük el.

Kell a szó, a biztató,
a mindennapok erdejében, ha elveszek, vezess, szeress,
ölelj, csókolj, bókolj,
itt legyél mellettem, nekem.
Ne engedd, hogy elvesszek a mindennapok szótlan csendjében.
Ha fázom, ölelj két karodba
és melegíts, reszkető szívemnek
te légy a menedék.
Ha jő az éjszaka,
légy égig emelő, fellegek felett repülő,

Oly heves volt a szerelmünk,
mint egy nyári kiadós zivatar.
Megláttalak, rám néztél,
s éreztük, nincs mentség.
Ámor nyila szívünkbe hatolva,
s előtte meghajolva,
omoltam a karjaidba.
"Mindent akartunk s nem maradt
faló csókjainkból egy falat," elillant, ahogy jött,
s az eső után az égre szivárvány költözött.

A lenyugvó nap pislantott búsan,
majd a hegy mögé hanyatlott,
a szekeret két ökör húzta,
mellette a gazda ballagott.

Fáradt a szeme, az arca,
a barázdák porosak nyakán,
hajnaltól kezében eke szarva,
de még lesz dolog a tanyán.