Az idő markában tart,
folyton siettet és hajt,
pihenőre nem enged,
rohanni kell, mert kerget.

Ha elszállnak az évek,
jól tudják már a vének,
élni is jó lett volna,
de mindig sok volt dolga.

Kellett volna sétálni,
haverokkal mókázni,
kávét inni délelőtt,
húzni tavon evezőt.

Költőtársam sebtiben 
vedd a tollat íziben.
Találd ki a gondolatot,
Mi a másik fejében kavarog.

Vagy nézz a szíve mélyére,
A meggyötört szív rejtekébe.
Nézz jó mélyen bele, 
Lehet meglátod benne a tied.

Jöjj velem !
(Budapesti éveimre emlékezek)

Jöjj velem a gondolat szárnyin!
Budapesten megélt emlékeim
Repülj velem, míg tart az élet
Hosszú utamra visszanézek

Duna parti gesztenyefák
Viráguk bódító illatát
Margitszigeti virágözön
Szökőkút zenélve köszön

Napfény városába,  Szegedre visszatérve!
 (Vincze Ferenc gépészmérnök,tanár)

Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak
Emlékembe bezártalak
De soha nem feledtem szép arcodat!

Sok év múlt el, idő szaladt
Gondolatom veled maradt
Újra látom szép orcádat
Virágba borult tereidet, utcákat

Nagyanyám a konyhában sürgölődik,
pont odalátok és őt figyelem,
dudorászva keveri a bögrét,
hogy nekem még ízletesebb legyen.

Számban érzem a kakaó ízét,
hársfatea illatát orromban,
ahogy markolom a csorba csészét
téli este a meleg ágyamban.

Nyári meleg van szeptember közepén,
s a szívem csordultig tele
egy különleges, megmagyarázhatatlan érzéssel,
mint a hegy leve, melyet kipréseltek
a friss csillogó szőlőszemekből,
s most forr az édes gyöngyöző nedű,
így forr a vér a szívemben.

Most kellene, hogy a karod átöleljen,
most kellene, hogy szeress szerelemmel.
Most várok nappal és éjjelente rád,
most kell, hogy csókolj, az éj itt van már.

Most add nekem, amire vágyom,
amit úgy kívánok.
Most vágyom öledbe bújni,
mindenem neked adni,
most kívánlak szerelemmel,
most add nekem, amit nem szégyellek!.

Rég a foglya minden ember,
minél több van, annál több kell,
de pont annak nem jut elég,
ki ledolgozta az életét.

Telhetetlen hatalmasok,
sírdogálnak ártatlanok,
van, ki éhes, van, ki fázik,
a gödörből ki sem látszik.

Áremelés minden héten,
drága áram, nem lesz gáz sem,
ássák minden ember sírját,
kevés marad, akik bírják.

lassabban dobban
a Föld szíve csendesül
halk harang szól

halk harang szól
színes pongyolájában
belibben az ősz

belibben az ősz
aranyló nappal bélelt
hintaágyba dől

hintaágyba dől
majd lassan magára húzza
ködtakaróját

2022. szeptember 8.

Félelem gubanc
tekereg a szívemben,
kioldhatatlan.

Akkor szól egy hang
„- A félelem elválaszt.
Mindig bízz bennem!”

Csendesül a csend.
Nyugalom zár karjába,
Isten velem van.

Ő mindig itt van.
Hogyan felejthettem el
a szeretetét?

2022. szeptember 9.

nincs többé magány
hiszen itt vagytok velem
fogjátok kezem

fogjátok kezem,
mikor zuhanni készül
a szív, a lélek

kapaszkodj te is,
amikor a magányod
szakadékba ránt

szólj, itt a szívem,
hallgatom szavad - küldöm
vigasztalásom

összekapcsol már,
- Isten szerelmes szíve
dobban lelkünkben

Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom