Most a nyaram és őszöm között
Egy hang a szívembe költözött.
Talán egy távoli, halk zene
A telemnek előérzete.

Fecske madár útra készen
Dróton ülve gyülekez
Köröz még egy kettő a fészke körül
Szárnycsapással integet

575575

A születésnap évenként megkerült Nap 
útvonal fénye. Ott van a sok év 
dátuma egymásután. Mégis lesz hiány.

Kárognak a varjak,a fekete madarak

Mintha e föld gazdái lennénk mi még ma,
Kedves párhuzamok, édes ütközések,
Rózsaillat napfénybe szédülő élet,
De már fojtogat a magány szabadsága.

Őszi napsugárnak
illata álmos

Gurult emlékek, rátapadt hazugságok
beleégett mind, ami megtörtént
van akinek játék volt, s van ki veszített

Nyár vége lassan köszönt
Ősz már halkan kopogtat
Még a kertekben ,réten
Szép virágok nyílnak
De a legszebb virág
A mi kertünkben nyílhat

A Lexus ajtaja kinyílik,
S egy hang szólal onnan, belülről
István, mondtam már, így nem illik,
Maga nyisson ajtót, elölről.

Háromnegyed évszázadra Babits Mihály, a poéta doctus versének ihletésére

Magyar vagyok... és önzőn
Mondom, én magyarnak születtem,
Mert itt ringatták bölcsőm,
És itt élhetek becsületben.

Égre tekintettem,
lelkemből kibuggyant.
Égő, forró, könnycsepp,
szám szélére csurrant.

Álmaimban is szeretlek
Drága édes hazám!
Álmaimban is letérdelek
S imádkozom érted :

Álmodom ébren,
nézem az égen
szerte lehulló
fényjeleket,

Vége már az aratásnak
Gyűlik a zsákokba a gabona
Szeretet gyűjti halomba
Lesz belőle új kenyér liszt a malomban

Hiába kérdezem a múltat a jelent,
miért más az élet idelenn, odafenn,
csak csörömpöl, zörög életzúzó kalló,
süketül tőle a bágyadt sorsvállaló,

Mint a friss forrásvízhez
Madár száll le szomját oltva
Mint a harmat cseppet a virág issza
Úgy ébred az áhítat a szívemben