...Apu! Elnyelt a végtelen...

Mosonmagyaróvár.1956.okt.26./

Mint ,ha megint látnám
Régi színben tündökölni
Ha ötvenhat évet kellett is pihenni
Nem talált rá azóta senki 

Szonett 92.

Fonnyadó bőröd, nekem most is bársony,
Leheveredek zizegő almodra,
Estém a szerelmet Veled álmodja,
Eltakar minket a rőtszínű vászon.

5755775

A haldokló nyár zöld színeit átfesti 
a csipkés hideg, s leveleivel 
ág is didereg  Mesél a halott nyárról. 

Feszíts keresztre rút Világ,
ki úgy sárba tiportál, hol
nem termett nekem virág,
mindig kegyetlen voltál.

Állok egy rideg kő előtt, némán,
Rajta gyöngybetűkkel neved látom.
Őszi eső mossa könnyem, árván,
Milyen az élet a túlvilágon?

...hozzád...

Főúr volt nekem  kérem életem,
Jutott benne gyönyör, szép szerelem,
Kísért az ifjúkor bohósága,
Néha még el-elkísér a mába,
Velem volt a meglett kor dölyfössége,

Sosem volt barátom, csak az Édesanyám,
Nem is kellett és nem hiányzott soha más...
Sosem lesz barátom, mert elment nemrég már...
Nem is kell a barátság, az élet filmje áttekintve már.

Tizenhat volt, és én harminchét,
Igazi, bolondos kis kamasz,
Csak bontogatta szárnyait még,
Száját sosem hagyta el panasz.
 

pályázatra

A Föld vakvágányra tért

A Föld vakvágányra tért
Sebesen fut a vég felé
Sikítva kiált a nép
A veszedelem mindenkié

Vére hull a magyar népnek,
kihunynak az ősi lángok,

...barátság...

Nem tudom van- e barátság,
vagy csak képzelem.

Fenyőágra hópihe száll,
nagykabátot ölt az ég,