Álmodom,
egy csodálatos szép mesét álmodom,
hogy kedvesem, téged ölel
a két karom.
Álmodom,
hogy újra az enyém vagy
egy illatos hajnalon.
Lila akác bódító illata száll,
s a szívem a szívedre
újra és újra rátalalál.
Forró csókod ég a számon,
testemen a vágy tüze táncol,
ez a mámoros hajnal magáévá tesz,

Pár nap múlva nyolcvanéves lennél,
talán ezért vesz most körül
sok szép régi emlék.

Repítenek a némán száguldó gondolatok.
Velük szárnyalok, 
a világ négy sarkában egyszerre ott vagyok.
Járok erre-arra, tekergő utakon,
csak úgy össze-vissza visz a gondolatom.

Kézen fog sok barát, kísér a nevetés.
aztán a búbánat, keserű könnyezés.

Szeretetfonalak hálózzák be a világot.
Gondolatok és néma sóhajtások,
egymásért dobbanó emberszívek,
sűrűn szőtt, összefonódott évek,
ahogyan a tenger vizében fürdenek
a hajnali és alkonyi fények.
Mellénk szökő, felvillanó percek,
amikor parázslik, szikrázik a szeretet.
És itt vannak a néma versek, a levelek,

Ha uralkodni akarsz a népen, 
 vedd el ünnepeit, a múltját.
 Töröld ki a hazaszeretetét, 
 s ne kötelezd a nagy tanulást. 

A tanulatlant idomítani
 könnyebb, adjál kezébe cirkuszt. 
 S ki hazugságon nevelődött
 Nem ismeri fel a himnuszt. 

Mint a rőzse lángja,
Úgy ég a szeretet szívemben.
Te gyújtottad meg, te hozod életre,
Magasan csap fel lángnyelve.

S lángol a rőzse, roppan bele,
Izzik a szikra, fény a tengere.
Lángol a szeretet,
Oly szép ez a tavasz vele.

Úgy szeretlek,
mint eddig senki mást,
minden este érted mondok imát!
Szeretlek,
mint méhecskék a mézet,
mint a napsugár a virágzó rétet.
Mint a fűszál a hajnali harmatcsepp üdítő ízét!
Szeretlek,
mint senki mást,
mint a szélben táncoló lepke a szerelme csillámporát!
Szeretem
a hozzám szóló szavaid
minden sorát,

Ha fagy vesz körül,
mert hálót sző köréd
csúf ármány, irigység,
ne feledd, kiben él a szeretet,
nem feled, mindig ott lesz veled,
nem látványosan, csak mint a lélegzet,
átjárja testedet, lelkedet,
óvja életed.

2024. január 8.

A tegnap így szólt: "Fuss tova!
Ne légy rabságod koldusa!
Légy szabad, mint az akarat,
Mit nem áztat el a zivatar."

Légy te könnyed nyári fény,
Mi ont erőt, életet,
S beléd lehel boldogságot
Az új tavasz kezdete.

Mert a tegnap elmúlik,
De a ma még nem veszett.
Ezért remélj, most szeress,
Tégy ma jót - mindenkivel!

Állok a semmi közepén,
s messzire mereng a lelkem.
- "Hová siettem úgy?"
- "Miért lett nehéz a szívem?"

Állok a semmi közepén,
köröttem lebegő Angyalok,
érzem szárnyuk suhogását...
értem jöttek ők - tudom.

Nem látom őket én,
mert én még vakon láthatok,
de az ő szemük tiszta,
ők láthatják, hogy én itt vagyok.

Gyere, bújj kedvesem mellém,
ölelj át lágyan, puhán,
és forró csókoddal
csókold a szám.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
húzz magadhoz szorosan,
hogy érezd, ölemben izzik a vágy,
és reszketve téged vár.
Gyere, bújj kedvesem hozzám,
szíved a szívemen megpihenve
érezze hevesen lángoló szerelmemet!
Gyere, bújj kedvesem hozzám,

Kopogtat az este jó éjszakát kívánva,
csillagos köpenyét terítve a világra.
Aludjon mindenki szépeket álmodva,
feledje el baját, járjon egy szebb világba'.
Éjjeli vándor a hold az égen,
sok mindent látott már életében,
csillagok százai veszik őt körbe,
nyugalmat, békességet hintve az öreg földre.
Csendesen szunnyad a világ,

Azért jó a kedvünk,
névnapot ünneplünk.
Ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán, 
ha ragyog napsugár.
Nem várjuk a napot,
sem már a holnapot,
kívánok mindenkinek
Boldog Névnapot!
Jellemünk nevünkben,
szívünk szeretetben.
Ünnepi asztalon
minden jó és finom!

Születésnap van ma,
ugye nem baj az, ha
felhő kerekedik,
fúj a szél és esik.
Az a jó igazán, 
ha ragyog napsugár,
nem várjuk a napot,
sem már a holnapot.
Ma született gyermek
időben érkezett.
Nem számít, hány éves,
itt most velünk érez.
Mind ahányan vagytok,
Boldog születésnapot!
A dugók durrannak,