...hogy lelkedet felrázzam...

Elérkezett a pillanat, amikor a család aprajával elindulhattunk jól megérdemelt szabadságunkra, Bogácsra.

Még el sem mentél...

Élt egyszer egy író, aki csodaszép történeteket talált ki. Ha valaki elolvasta azokat, azonnal sírva fakadt, mert olyan gyönyörűek voltak.

Ajánlom Ágoston Tibornak (Természetesen mások is elolvashatják)

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.
Lénárdos haiku

Közel a sümegi várhoz élt egy remete. Egy földbe vájt odúban lakott. Soha senkivel nem beszél. Ha valaki közelített lakhelyéhez, akkor mindig visszahúzódott és addig ki sem dugta az orrát, míg az illető el nem ment a környékről. Az emberek azt tartották róla, hogy szegényke megháborodott.

Zsuzsa kedves!
Remélem megkaptad az ötödik verseskötetemet Címe  Az árnyék árnya.

Csak tudatosan...

Egy kis kisérletezés...saját kreáció...

Kisérletezés...(képre vers)

Dalolnak az erdők, rétek,
kacagnak a házak,
harmat csillan fűszálakon,
szivárványra várnak.

Tarka virágok 
álmai szállnak

Még mindég üres kazallá nőnek itt a mellverések,
s a hülyítéstől, s a rázós irtózástól
keserű szájjal, más helyett az utca képére köpünk.

Variációk egy témára...

Akinek szívében nem lakik irgalom,
nem érzi meg soha, milyen a fájdalom.

 Hozzád szólok Barátom,
kinek szemében önmagam látom.
Tétován lépünk tovább a bajon,
hozzád száll minden sóhajom.

Tegnap a médiákban egész nap az volt a vezető hír, hogy a libatenyésztők visszakapták elcsalt pénzüket.
Tetszik érteni, így hangzott visszakapták!