Az egyik szép napos a tyúkanyó így szólt a kicsinyeihez a baromfiudvaron:

(Kép forrása: internet)

Messzire vitte a szél. Valaki sírva
futott utána, s repült a kalap.
Nézték a segítséget, sokan szaladtak.

Ha csalogány lennék,
Válladon pihennék.
Bármerre járnál,
Vígan énekelnék.

Valami ma meghalt, újra a lelkemben.
Egy darab magyarság, tört el derekába.

Lénárdos haiku

Akadozok már. Nem csak a gép, a test is
visszaköszönget. A sok fénynyaláb
még gyönyörű, tűri a fáj-örömöket.

Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,

Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.

Ha majd megkondul a harang.
Nyugovóra térek.
Lélek bárkám a végtelen.

Tegnap este a Családi titkok című filmsorozatban egy fantáziadús 12-éves gyereket küldenek el idős rokonokhoz nyaralni.

Barát felhők megjöttetek, égi tünemények,
Szívem vágyik nézni, s együtt lenni véled...

egyszerre...

Tisztelt Magyarerő!

Hívó szavatok hallottam. Jöttem.

Emeletes szürke ház, bolt íve alatt,
sugárút széles szalagja, messze szalad.
Zörögve csikorog kúszva, egy villamos,
érkezik búg alábújva, zsong dallamot.

esik eső
köd szitál
felhő mesél
szélben jár
 

Volt nekem egy drága, jó nagypapám. Jaj, Istenem mennyire szerettem őt! Gyakran töltöttem nagyszüleimnél a délutánokat, mikor édesanyám nem volt otthon, vagy valami más elfoglaltsága akadt. Ilyenkor mindig náluk voltam, és szívesen tébláboltam nagypapám körül, mert öreg szülém mindig tudott a nyelvemen beszélni.

itt a nyár hol a nyár
csak a szél szaladgál
végtelen messzeség
csuda szép csuda szép

Szájkosárral élünk, mint vad, veszett kutyák.

Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
​Vágyom rá, hogy izgassál.