A mi kis falunk végén lakott egy öreg néni. Nagyon szegény volt. Állandóan üres volt a kamrája, még az éhenkórász egerek is elpártoltak tőle.

Földön járó, földön látó
csillag-látomásban érkeztél.
Jöttél, és nem kérdeztél.

Egyik reggel, amikor nagymama felébredt, nem találta az ágya mellett a papucsát.

Anyáknapjára...

A Bucsin, fenyőillatos kedvében
hetykélkedik a meleget omntó nyárban
Gyergyó fölött jóistenes szépen
szállfenyők állnak őrt, zöldruhában.

 Előttem, egy régóta idetévedt
 vadkörtefa, fehér bokrétáját

Valami súgja szívemnek...

Sötét lepelt
borított ránk
az este.

Ráncos kezed
a kezemet
kereste.

Nem kell már csók,
vad vágy,
mely szédítő.

Ildikónak

Gátlásaim rabláncát 
széttörni képtelen vagyok,

Az írás nagy felelősség...

Szegekkel kivert végitéletek...

Milyen sokféle csend van...

Hol volt, hol nem volt, a kék üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, élt egy borsó család. Apa, anya és a gyerekek.

Ha fáj a szíved...

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.

Ildikónak

Időm megáll és körbenéz a csend...