Még hallom hegedűm hangját,
látom a gyermekek arcát.
Hatására lélek rezdül,
csodás érzés ez legbelül.

Ekkor megszűnik a világ,
nyílik lelkükben hangvirág.
Szétszórja virág porait,
zene csodás dallamait.

Eljön a pillanat vége,
Megszűnt a zene élménye.
Kórusban zengik játszd el még,
Mert nekünk ennyi nem elég.

Még ringnak a kertben a nyári virágok,
még szökell a szöcske a macska elől,
de nézem már csendben a télikabátot,
már ráfér egy tisztítás hordás előtt.
Még nem hagyott el teljesen a késő nyár,
s még éjszakára kitárom ablakom,
de íme a pizsama visszakerül már,
a tél deresre festi homlokom.
Elhull a bárány, kezdődik a szüret,

csendben búcsúzott a fagyos tél
a fákon már rügyek fakadtak
márciusi mosollyal jöttél
s a sötét felhők elszaladtak

aznap valahogy minden más volt
a szívem hevesen kalapált
fáradt napsugár arcon csókolt
a szellő is nekem szalutált

1976-ot írtunk. Fiatal voltam, talán még naiv is. De szívem alatt egy új életet hordoztam. Egy folyton mozgó, apró kis életet. Már a kilencedik hónapban jártam, nem láttam azt, ami a talajon másoknak egyszerűen látható volt. Egy formás és állandóan mozgó pocak ezt megakadályozta. Számolgattam, még van négy napom és megtörténik, ami minden anya számára a legszebb és legnemesebb érzést jelenti.

Legszebb emlékek között, tartalak számon,
édes Múzsám, még virágzó Gyöngyvirágom,
ahogy rátekintek a rólad készült képre,
vajon meddig lehetsz, szívem közepébe.

Ám nekem te örök hajnalcsillag leszel,
lelkembe zene, verseimhez eledel,
érett szép gyümölcse vagy, a termőfának,
végtelen óceánja vagy a boldogságnak.

Már látom, nem csak hangját hallom,
turbékol a párját hívja,
azon a búgó galamb hangon,
reméli tán elcsábítja.

A tetőn lépeget, körbenéz,
forgolódik türelmetlenül,
talán akad itt a földtekén,
ki szárnyai alá repül.

Fészket is építene neki,
hordaná a finom eleséget,
lennének együtt sok szép éveik.
ha találna egy feleséget.

Az élet zajló tengerében, feltűntél egy szép napon,
de mióta megláttalak, csak egyre jobban szomjazom,
ki iszok most minden vizet, mi az a kútban lelhető,
utána a jó snapszot, ami mindig szívmelengető.

Megleptél Hercegnőm, küldtél egy gyönyörű képet,
ami rádöbbentett, nem kell nekem a remeteélet,
csodálatos szépséged, felülír minden eddigit,
megmozdul a világ, nem maradhatok frigid.

A természet temploma

Hol a bükkfák égig érnek,
nem hajolnak meg a szélnek,
levelek közt napfény csillan,
táncot lejtve tovaillan,

a ciklámen lehelete
utat mutat, erre gyere,
itt leled meg a templomot,
mit a természet alkotott.

/A végkifejlet, végső találkozás/

Séta közben egy csodás kis tóra leltem
Egy hatalmas erdő kellős közepén
Nézem egymagam a csendes tavat
Sehol egy lélek, sehol egy rezdülés.

Hirtelen megpillantom a tekinteteteket
A szivárványos víztükör szélén
Öröm és könnycsepp és egyre több könnycsepp
Gyönge szívemben boldogság és gyötrelem.

Kapcsolatunk Gézával rögtön a hálószobában kezdődött, és erről csakis a macska tehet.
Hajnali háromkor arra ébredtem, hogy átgyalogol rajtam, leül az ágy szélére, és intenzív nézésbe kezd.
Olyan meredten és elmozdíthatatlan határozottsággal tette, hogy muszáj volt felkelni, megnézni ennek okát.

Elkezdődtek az emberes hónapok,
vedlenek a fák, hűvösek a hajnalok,
elszínesedett levelek hullanak,
de még kukacvirágok tarkán nyílnak.

Ezerarcú ám az ősznek profilja,
olykor hajnali köd körül puszilja,
csörgő faleveleket hordoz a szél,
elmúlás szépségéről emígy mesél.

Kitakarta magát a május tavasza,      
de belerondított betegség panasza,
talpamon fekély, a kisujj amputálva,
pünkösd így talált, egy kórházi ágyba.

Hozzám látogató, csak nővérke és orvos,
bal kezemen infúzió, jobb az csonkos,
majd egy nap a telefon kedves dalt játszott,
Nagykállóra, Máriapócsra irányzott.