Az első lila, s fehér orgona,
csendes tavaszi eső pocsolya,
messze kergeti a tél hidegét,
már hozza az új nyár ígéretét.
A fészkének örülő gólyapár,
a mezőkön sarjadó búzaszál,
felhangzó búcsúztató dallamok,
iskolámmal végeztem, nagy vagyok.
Ballagó diákok kórusa zeng,
oly szépnek tűnik, bár hamisan cseng,
|
szo 04/09/22
somogybarcsirimek-.
Esernyődnek kupolája
fedi el az arcodat,
körötted az eső cseppek
egyre vadabbul kopognak.
Közben egy dalt dudorászol
csendben halkan magadnak,
talán kedves el sem hiszed
hogy hallom én is hangodat.
Gondolataid messze szálltak
|
szo 04/09/22
somogybarcsirimek-.
Itt írod nékem ezt a levelet,
amit soha nem kaptam meg tőled.
Szép írásod volt -soha nem kapkodó,
de gyöngy betűidben ott volt a torzó.
De csak halmozódtak a gyűrt levelek,
írásaidat ezért sosem kaptam tőled.
Fogalmaztál szépen lágy odaadással,
finom ujjaidat nem kulcsoltad mással.
|
Valamikor volt egy tábor
és benne állt ezer sátor,
móka szállt és nagy kacagás,
még hulló kavics csobbanás.
De jelzett a viharleső,
már jött is a viharfelhő,
szaladtunk-szaladtunk tova,
végül, ott maradt a hinta.
Eltelt sok-sok hónap és év,
|
Itt egy csibe
ott egy nyuszi
locsolásért jár egy puszi!
.
Szép leányok figyeljetek!
Rózsa vizet hoztam néktek!
Hogy el ne hervadjatok,
most mindenkit meglocsolok!
.
Kis legényke kopogtat
kölni vizet lobogtat
minden leány illatozzon
ezen a szép napon!
|
p 04/08/22
somogybarcsirimek-.
Borotvahab felhők, az ég azúrkék tükrén,
tavasz bontja az rügyeit, felserdülvén,
gyermeki cipellőt tán lecseréli lassan,
morbidjátékait abbahagyja, nem lesz oktalan.
|
Részem a mindenségből
Mezei István
Keszthelyig nyúlik széles vízbirodalmam
itt nőttem fel már ide öregedtem
tépett vadkacsa pár tollászkodik halkan
Szigliget csonkja ködlik fel előttem
a természet célszerű csak ritkán hanyag
hullámzik felém a lenézett anyag
|
Időnként, ahogyan ma este, megállok egy pillanatra, elgondolkodom. Emlékeim közt kutatva és azokat újra átélve eszmélek rá, hogy mi történik velem 10 hónapja. Hogy mennyire megváltozott minden...egyszerre ijesztő és gyönyörű a felismerés, hogy egymás kezét szorítva, szinte észrevétlenül növünk fel, válunk igazán felnőtté.
|
k 04/05/22
Bíróné Marton V...
Itt a tavasz megjött végre,
mindannyiunk örömére.
milliónyi virág nyílik,
életerő benne izzik.
Szemünket el kápráztatja,
lila színek gömbalakja
fölötte lehajló ággal,
aranyeső méltóságban.
Hintáztatja virágzatát,
napfénysugár most hatja át.
oda vonzza dongót lepkét,
darazsat és sok méhecskét.
|
k 04/05/22
Bíróné Marton V...
Mesés tájon álom látvány,
Meredek hegy oldalánál,
Köd fátyolos völgynek mélye,
Túl már sejtelmesen kékes.
De a rejtelmes homályból,
Átsugárzik bűvös mámor.
Nem száll az rá semmi másra,
Szarvasbika agancsára.
Átlényegül erős teste,
Kékké válik lehelete.
Nem látja merre a párja,
Nagyokat bőg visszavárja.
|
Én már érzem májusnak illatát,
a szívemnek oly kedves orgonát,
dalát, szép dalát a természetnek,
morajló patakot, elképzellek!
Ó, hogy rohannék szállnék a széllel!
Rohannék karom röppenne széjjel!
Vidáman fogócskázna kint a hét,
lábunkat lágyan cirógatná a rét.
|
h 04/04/22
somogybarcsirimek-.
Örömömet mond,
oszthatnám e örömmel,
közömbösöknek.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
Ecsetet tettek
kezeimbe a szavak,
rímet festettem.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
Nem kötik kezem,
gondolatom szárnyaló,
boldog lehetek.
-írta-VARGA ISTVÁN-BARCS-2022.04.04.
|
Szúnyogok a parton,
csillagok az égen,
holdsugár vetít utat,
Balaton víztükrében.
Tücsökzene hangzik,
loccsan, fodroz a víz,
egy csillogó pikkely,
körbenéz, talán hív.
Hajó töri meg a csendet,
hangosan szól üteme,
sokáig hallani vélem,
fülemben a zene.
Távolabb zörög a nádas,
de rejti előlem okát,
|
szo 04/02/22
Bíróné Marton V...
Tóparti kifutón ülök, szemlélek,
a partot mossa hallom csobbanását,
magas hegy csúcsa hordja hósapkáját,
tiszta gondolatok futnak elmémbe.
Szívem megtelik szeretet érzéssel,
segíti a lelkem tisztánlátását,
testi-lelki egyensúly áramlását.
a sorsom irányíthatom reménnyel.
|
szo 04/02/22
Bíróné Marton V...
Egyetlen szó, létünk léte,
test és lélek együttléte,
ivarsejtekből születhet,
Isten belé lelket lehel.
Föld tele élőlényekkel,
növény, állat és az ember,
élőknek kell táplálkozni,
és továbbá szaporodni.
Nap nélkül nem lenne élet,
sötétben senki nem élhet.
|
Összekontyolt hétköznapok rohannak,
nincs idő semmire futva pakolnak.
Éppen hogy csak oda biccent egy csókot,
nem látni mást csak távolodó arcot.
Ma sem maradt hát társam csak a magány,
hozzám tapadt akár egy makacs járvány.
Kiöntöm bánatom, lelkem szennyvízét,
|
Ó te bolondos április!
jaj, bolondja vagyok én is!
Felhevítetted a földet,
mezőnek színt adtál, zöldet.
Ó te bolondos április!
úgy, becsaptál engem most is!
Rongybabaként játszol velem,
mit ér neked a szerelmem?
Ó te bolondos április!
újra hűtlen voltál most is!
|
Felült, keze remegett,
papucsába alig talált,
igazgatta eltekeredett,
pizsamájának nyakát.
Húzta a gravitáció,
nehezen emelkedett,
az ágy mellett zsebrádió,
reggeli zenét recsegett.
Kicsoszogott a kamrába,
zöld üvegét megemelte,
ránézett az aljára,
és kortyonként befejezte.
|
p 04/01/22
somogybarcsirimek-.
Ringlispílre ültettél drágám,
majd csomót kerestél a kákán,
mozi helyett vittél állatkertbe,
bezártál volna majomketrecbe.
De hát tőled nem ezt érdemeltem,
kínomban már letérdepeltem,
ekkor mutattál a naptárra,
április elseje van, Te drága.
-írta-Varga István-Barcs-2022.04.01.
|
p 04/01/22
somogybarcsirimek-.
Csak
nekem
ér sokat,
ha átölelsz,
így boldog leszek.
ekkor csiklandoz,
gyönyör engem,
érintés
ennyit
|