Add a világnak magad!
Majd én kitépem szívemből a szerelmes szavakat.
Én hervadt virág leszek, s szép szemeid énérettem könnyeket
többé már nem ejtenek.

Ó, engedd, hadd fájjon most a búcsúóra,
Lelkem e percben szétszaggatja a pokol éles karma,
Szabadulásom tiltja a jelen!
Elégek e tűzben, szüzen, s elevenen.

lassan ránk teríti hűs leplét az éj
átölel a lecsendesült szenvedély
simítom fehérbe öltözött hajad
szemedből kiolvasom néma szavad

elszállt az idő, emlékeink szépek 
életben tartanak az emlékképek
egymást átölelve feléled vágyunk
még nem szunnyad el a szerelemlángunk

Ahogy szokták mondani, minden téma az orrunk előtt hever.

Ha felnyitod e könyvet,
láthatsz majd sok oldalán megszáradt könnyet.

Fedele kopott, vaskos, kemény,
de belül tele lesz szeretettel szegény.

Nem tudom, egy kis novella lesz-e, vagy jó hosszú regény,
hogy utóbbi,
azért szívemben ott él a remény.

Lesznek benne szép, színes oldalak,
életem, mikor napfényben, gyönyörű virágos réteken haladt.

Az Alpok hegyeit csodálom,
hol kecske szökdécsel
meredek sziklákon,
lankáin békésen
tehenek legelnek,
zöld fűtől esténként
oly bőven tejelnek.
A csúcson hófehér takaró
szikrázik a napfényben,
egy magasan kerengő sas
felrikolt röptében.
Hegyipatak fecseg,
vize tiszta, frissítő,
fényes pikkelyű

Szeretni, szeretni,
boldognak lenni,
a kedvesre rálelni,
vele szívet cserélni,
gyöngéden ölelni,
szívből csókolni,
mindent megadni,
semmit nem tagadni,
szerelmet adni,
szerelmet kapni,
a tejúton sétálni,
fellegekbe szállni,
csillagot találni,
szívünkbe zárni,
kincsként őrizni,
vele boldogságban élni,

Történt egyszer, még az időszámításunk előtti időszakban

Dimenzók egybeolvadásának csöndjében pihen a létezés

   A hercegnő és a családja ezt a nyarat is a hajón eltöltve tervezték. Imádták a tengeren eltöltött időt, a számukra új, ismeretlen helyek felfedezését. Hónapokat töltöttek együtt, a gyerekek is nagyon élvezték. Vidám készülődés vette kezdetét, mihelyt a tavasz beköszöntött.

Domboldalon volt egy kis ház,
deszka kerítette körbe,
udvarán, míg tyúk kapirgált,
tisztára volt söpörve földje.

Rózsa illatozott a kapunál,
várta a vendégeket,
a színes hajnalokat,
és a csillagos estéket.

Kis pad a fal mellett
sok történet tudója,
most vidáman énekel,
rajta egy kabóca.

milyen erőt sugárzó a természet
a nap, a hold, az éj és a csillagok
s ha a fényüket látod, az enyészet
feledésbe merül, mint az illatok

2025. február 4.

Szeretem a csöndet

Kavicsot dobtak egy tóba,
hogy az eső elálljon.

Már olyan sokat éltem,
adtam, de sose kértem,
engedek helyet másnak,
átadom magam a csoszogó,
vénséges elmúlásnak,
de arra kérlek, édes Istenem,
olyannak adjad imádott helyem,
ki arra szintúgy érdemes,
és ad valamit ennek
az ostoba világnak.
Én csak picinyke jót akartam,
de ebbe egészen belehaltam.

TM

Csöndben születik újjá minden, ami benned van

   A szőnyegbolt a zsúfolt belváros egyik kis utcájában volt. Három nagy ablaka teljes belátást engedett a bolt belsejébe. Aki benézett, láthatta a sok színes, kicsi, nagy, kerek, vagy éppen hosszú szőnyeget.

Annak idején mondták, nem szabad ilyen dolgokról beszélni, és ne is tegyem.