Felkel reggel a nap,
a sok rügy melegszik fényében, végre elmúlt a fagy.

Dalra fakad a sok madár,
csivitel mindenhol a határ.
Éled az erdő népe, hallatszik szarvasoknak kecses lépte.

Lassan mindent magával sodor az élet, akár egy folyam,
a zord tél után, mint álmából felébredt csodavilág, olyan.

A táj kihalt, egyedül ballagok,
üresek az éjszakák, hűvösek a hajnalok.

Lassan feljön egy új nap,
az éjjel,
valahol, most is gyertyák gyúltak.

Visszanézek, utamon csak árnyékom követ,
hallom távolban elhúznak egy sírkövet.

Oly üresség van bennem,
fekete kabátot kellett vennem,
hogy testem a földre árnyékot vessen.

A tizenharmadik bölcsnek női alakja volt, az ő szemében egy olyan univerzum ragyogott, ami mindenen áthatolt.

Tünde és a barátai a mindenség túloldalán találkoztak tizenkettő bölccsel, akik sokkal hatalmasabbak voltak mindennél, mint amit eddig ismertek.

Játssz el egy dalt...

Óvatos léptekkel jött a Tavasz,
Mintha a természetben tündér járna,
Varázspálcájával fákat, bokrokat megérintette,
Rügy fakadt, s virágtenger körülötte.

Ó, Tavasz, remények hordozója,
Felkelő napot az égre csalogatja.
Ébred a föld, zöldell a vetés,
Örül a szívünk, oly szép ez az ébredés!

Boldog névnapot, Cseh Ildikó (Cirka)

Míg nem ismertelek, hittem, jól szeretek.
Hol szomorúság volt, oda örömöt vittem,
hol szükség volt rá, adtam a két kezem.
Lestem a másik kívánságát,
feje alá tettem a párnát,
őriztem titkait, dédelgettem álmát,
jó szóval kínáltam, szelíd öleléssel,
étellel, itallal, dallal, tánccal, szép zenével.

Köszöntelek szépséges Tavasz, te éltető,
a természetet életre keltő,
a barkaszentelő,
március 8.-án
a nőket köszöntő,
a szemet gyönyörködtető virágeső,
ezt adja minden tavasszal a Teremtő,
mely oly kecsegtető, néha merengő,
boldoggá tevő,
szívet melengető,
lágyan körbe ölelő,
simogató, meleg szellő,
vágyakat keltő,

Eszembe jutott iskolám,
a kopott padok,
megszeppent gyerekek,
az első napok.

Ültünk ott vigyázzban,
kezdődött a tanítás,
de csak ha elhangzott,
tízszer tíz az száz.

Szorzótábla végig,
reggelente együtt,
fél év alatt könnyen
a fejünkbe véstük.

Kertek alatt készülődik a tavasz

Bezártam szívem, elromlott a zár,
Bezárult örökre, nem nyitható már.
Elszaladt éveket kutatom,
Tükörbe nézhetek, tudom.
Fáradt az arcom, súgja,
Sok volt a küzdelem súlya.

A lezárások dimenziójában az utak összeérnek

A márciusi napsugár arcomat simogatja,
reszkető lelkemet szikrázó fényével átkarolja.
Puhán, gyengéden átöleli testem,
édes Istenem, ezt az érzést már oly régen kerestem!
Jólesik a napfény melengető sugara,
mely minden porcikámat gyengéden átjárja.
Pitypang, százszorszép, gyöngyike, ibolya