Hinned kell az eső illatában,
a szivárványban,
a réten nyíló millió virágban.

Hinned kell a nevetésben,
a mosoly gyógyító erejében.
A napfelkelték melengető érzésében.

Hinned kell az erdő, a természet csodájában,
az állatok s madarak szépséges világában.

Nyugodt vízen hullám sem rezdül,
a nap az égen aludni készül,
utolsó sugarai üdvözletével
színpompás búcsút vezényel.

Tüzet gyújt a dombok fölött,
integet a felhők között,
fél arcát így takargatja,
puha párnába bújtatja.

Fényes köntösét leveti,
halvány rózsásra cseréli,
míg elhagyja a színpadot,
a bárányfelhős égboltot.

   A történet egy szerda délelőtt kezdődik.

Egyszer majd nincstelen leszel.
Hiába a kapzsiság, a gazdagság,
úgy mész majd nincstelen innen,
ahogy a földre érkezel.

Egyszer majd ráébredsz,
innen magaddal semmit nem viszel.

De akkor már késő lesz,
hogy majd úgy gondold,
most már hiszel.

Lehet a tettekért,
nem a menny, hanem a pokol visz el.

Nem lesz igazán bizalom a hazugság után,
igaz barátság sem az árulás után.
Mint ahogy nem lesz igaz szeretet sem a gyűlölet után,
és igaz szerelem sem a megcsalás után.

Nem lesz igazán öröm az okozott sok bánat után,
nem lesz őszinte nevetés a sok átsírt éjszaka után.

   A folyosón hamar feltűnt egy ápoló, a nőt felrakta a hordágyra, és gyorsan betolta egy vizsgálóba. A férfi idegesen járkálni kezdett. Egyszerűen nem értett semmit. Mi történik ezen a napon vele? Valahogy belesodródott ennek a két nőnek az életébe. Nem is kellene itt lennie! Miért akart segíteni? Nem az ő hibája, ami a fiatal lánnyal történt.

Kis csónakot rég használták,
vele a vizet rég nem járták,
az oldala korhadt deszka,
fűzfa ága takargatja.

Nincs gazdája, elfeledték,
haszontalan, partra lökték,
lassan merül, víz ellepi,
deszkáját az idő eszi.

Akik vele tavon voltak,
halat vajon sokat fogtak?
Vagy csak ültek álmodozva,
holdat nézve kézen fogva?

Kedves Mindenki! 
1./ Készen vannak a könyvek, a mai napon hozom el őket a nyomdából, és  azonnal postázom is őket mindenkinek, aki kért belőle. Mint említettem, a könyvek bekötésének árát a nyomda felemelte, így  1 db könyv ára 4.000,-Ft/db. (Máshol csak a bekötésért kell ennyit fizetni!) A postaköltség 1 db könyv esetében  765,-Ft. Kérem ennek megfelelően utalni.

2./ Sajnálattal vettem, hogy jó néhányan nem olvasták, vagy nem láttamozták az ADMIN közleményt. Ez a honlapról való kizárást eredményezi! Nem szórakozásból írom ezeket ki, hanem mert a honlap működésével kapcsolatos információkat tartalmazza.

Főadmin

   Hideg téli reggel volt. Az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátot, és sietősen folytatták útjukat a mai céljuk felé. Szinte fel sem néztek, hiszen lábuk elé kellett az összes figyelem, csúszós járdák, utak fogadták a korán indulókat.

Fehér a város,
fehér a táj,
csupa szépség
és csupa báj.
Fehér a hegy,
csillog a hó,
gyermek örül,
szánkózni jó.
Hógolyót gyúr,
kesztyű ázik,
az se nagy baj,
keze fázik.
Pár nap öröm,
majd eltűnik,
napsugarak
messze űzik.

TM

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Odvában éhesen alszik a farkas,
álmodik, étke egy hatalmas szarvas.

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Felriad a farkas,
hol lehet a szarvas.

Alszik az erdő,
szunnyad a szellő.
Elindul, szaglász a farkas,
viszi az éhség, mi rajta hatalmas.

Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.

Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.

A naptár kinyitotta a szemét. Odakint vakitóan fehér volt minden. Az éjjel hatalmas hó esett.

     Az asszony nem hitte el az alig pár perce történteket. Csak ült, mereven maga elé bámulva, mint aki kéri; valaki csípjen már meg! Arcán angyali mosoly áradt szét. A szoba ajtajában a fia megtorpant, soha nem látta még az anyja vonásain ezt az ellágyult, olvadó, áradó fényt.

A naptár még az asztalon állt. Érezte, hogy megfeledkeztek róla. Egy ideje nem lapozta senki, semmit nem írtak a lapjaira. Csendesen teltek a napok, hol világos volt, hol sötét.

(2013.01.12.)
Zajló, múló történelem,
Még fáj, mutatja nekem,
Hősök jönnek emlékezni,
Őket nem lehet feledni.

Szegény nemzet, de sok csatát
Megélt, s vesztette el sok hős fiát!
Tatár, török, labanc, orosz,
Minden háború halált, vért hordoz.