Ki látta Őt az októberi ég alatt?
Ki látta az elesett hősöket ölén,
ki látta a gyermek arcokat,
a harcosok vérét az utca kövén?
|
Egyszer elhalkulnak bennem a dalok,
némán ragyognak majd a csillagok,
a faágakon gubbaszt az esti szél...
|
Ti soha, soha az életben ne ünnepeljetek!
Ti a fegyverek mögött, 56-ban ünnepeltetek,
és azóta is vérbosszút lihegve ünnepeltek
nemzetünk levert, szent forradalma felett.
|

Szepi oskolatársamtól kaptam egy aranyos képet. Ez adta az ihletet, hogy megírjam ezt a mesét.
|
sze 10/22/14
Lénárd József
1956.október 23. emlékére
|
A hosszú hajóút, és a beszélgetés után, Rózsának eszébe jutott az ígérete, amit megfogadott már régen, ha megtalálja a családját. Gondolatai folyton az adott szó körül jártak.
|
sze 10/22/14
Dáma Lovag Erdő...

Őszi fák közt ballagok
Elkísérnek ők,kicsik s nagyok
Ágaikat nyújtják az ég felé
Sóhajuk a lehullott leveleké
|
A fehér csendek megtalálnak,
az égbolton száncsengő,
az angyalok is játszanának,
virgonckodik a szellő...
|
sze 10/22/14
Mezei István
Még szendereg bennem kicsit az élet
a zavaros csend mindig újra ébreszt
mintha már látnám a közelgő véget
hol csak sötét lesz se csillag se kereszt
|
k 10/21/14
Dáma Lovag Erdő...

Békét féltő félelmemben
Átkarolt az Isten
Hazát féltő reszketésben
Nyugalmam nincsen
|
Richard teljesen kicserélődött. Rendbe szedte magát, bár a magukkal hozott ruhák kicsit bővek voltak rá, de jól festett benne. Megborotválkozva, újra ápoltan, boldogan feszített az új külsővel. Mennyire más embernek érezte magát!
|
Helye van az égnek,
helye van a fáknak,
eleitől fogva
minden imádságnak.
|
Hatvannyolc év imája a Végtelenhez
|
Rövid sétát tettek a parton. Odavezette őket ahhoz a részhez, ahol gyönyörű kilátás nyílt az óceánra. Ezen a partszakaszon szoktuk a mamával együtt nézni az öböl vizét, itt a legszebb! Innen vettem észre a hajótokat is.
|
Tudom lehetetlen, engedd hogy álmodjam,
csillag ösvényeken láthassam jártomban,
Szememben csillanjon vágy tüzétől égve,
szférák zenéjeként zengjen fel az égbe!
|
Amikor eljutottunk ehhez a parthoz, sok évvel ezelőtt, már régen azon gondolkoztunk, hogy innen, hazafelé vesszük az irányt.
|
A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.
|
v 10/19/14
Dáma Lovag Erdő...

Lelkem kell,hát nem adom
Várj még résnyire nyithatom
De a szó,a vers tiéd
Azt viszi lelkem eléd
Lépteim lassulnak
|
Tornyot építettünk,
magasabb lett mint én,
és nagyobb talán nincs is,
még a földkerekén.
|
- Ő, apa! – kiáltott a fiatalasszony.
- Rózsa, ne menj! –kiáltotta Brad, de őt nem érdekelte semmi, csak futott!
|