itt a nyár hol a nyár
csak a szél szaladgál
végtelen messzeség
csuda szép csuda szép

Karjaiddal átfogtál,
Színekben játszottál,
Mást nem is akartál,
Engem választottál.

Itt élt köztünk,
tele szép reménnyel...

Már mindegy, 
hogy honnan hová.
Csak érjek el valahová.
Az élet kényszerképzet,

Oly puhán csókoltál,
Életembe színt hoztál,
Karjaid közt ringattál
​Vágyom rá, hogy izgassál.

Feszíts keresztre rút Világ!

Volt nekem egy drága, jó nagypapám. Jaj, Istenem mennyire szerettem őt! Gyakran töltöttem nagyszüleimnél a délutánokat, mikor édesanyám nem volt otthon, vagy valami más elfoglaltsága akadt. Ilyenkor mindig náluk voltam, és szívesen tébláboltam nagypapám körül, mert öreg szülém mindig tudott a nyelvemen beszélni.

...hogy lelkedet felrázzam...

Elérkezett a pillanat, amikor a család aprajával elindulhattunk jól megérdemelt szabadságunkra, Bogácsra.

Szájkosárral élünk, mint vad, veszett kutyák.

Még el sem mentél...

Egy kicsi baba születése alkalmából írtam ezt a mesét. Innen ez a kissé szokatlan, de szép leányka név.

Élt egyszer egy író, aki csodaszép történeteket talált ki. Ha valaki elolvasta azokat, azonnal sírva fakadt, mert olyan gyönyörűek voltak.

Ajánlom Ágoston Tibornak (Természetesen mások is elolvashatják)

Egy nagyvállalatnak voltam az igazgatója. 
A reggeli kávémat egy szexi titkárnő készítette, munkába Tatra 613-as kocsival jártam. 

Vidám forgatag kellős közepén találkoztam  vele.  Magas volt, karcsú, sudár, mint a jegenye. Elém állt és így szólt:

Valóság és illúzió című kiállításának megnyitójára.
Lénárdos haiku

Történt egyszer hajdanában, a kicsi sündisznó betévedt egy családi ház udvarába és a tornácon megpillantott egy súrolókefét, amint éppen száradott a napon.