Hol volt, hol nem volt, a kék üveghegyen is túl, ahol a kis kurta farkú malacka túr, élt egy borsó család. Apa, anya és a gyerekek.

Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.

Ha fáj a szíved...

Ildikónak

Időm megáll és körbenéz a csend...

Ha majd egyszer öregnek látsz...

Egy bukott angyal itt fekszik a hóban...

Csermelyt csepeg az eresz és felejtet

szeles hideget, havas, hosszú  telet.

Sárgába fordult  a fűzfa ritka ága is már,

...a lelkem is megfagy ebben a megdermedt,
rideg jégvilágban!

Lehunyt pillám alatt
mélyen alszik a remény...

Lénárdos haiku

  Elrepült. Nehéz, mintha ólomszárnyai
  földre lehúzná. Akaratában
  egy óriási küzdés: messze kerülni.

Lénárdos haiku
.
  A fény utat tört a falevelek között.
  Sugaraiból a fénynyalábok
  megsimogatták arcom apró mosolyát.

Szeresd magad Ember!

Atyám, gondjába gázol az élet ebben
hazában, népét, sorsát, Te tudod.

Képek a szépséges iráni sárkányhajós lányokról.

Tárgyak körbe vesznek,
béklyós rabbá tesznek,
majd hozzád ragadnak,
lelkedhez tapadnak,
polcodon maradnak,
gyűjtögetsz magadnak.