Lelkekért szólani, a menny oltáránál,
szféráknak zenéjét, zengő zsoltárával.
Csendben ISTENT kérni, égre emelt arccal,
összefont ujjakkal, egymáshoz zárt karral.

Ha bűn a szeretet,
abban élek...
Összeért a lelkünk,

Szeretlek életem...

Sokszor mondják lerágott csont minden szó,
mellyel mi büszkén magyarságunkat
valljuk. Megalázottság örök tűz üszkén

miért kuporgunk? Álljunk fel védekezni!
Viharunk körme vájja ki szemét
ki lelkünket gyalázza, s ez az öröme.

A szeretet sokféle lehet.
Felemelő, vagy mélybe taszító.
Mindkettőt ismerem, hisz
megtörténtek én velem.

Valami ma meghalt, újra a lelkemben.
Egy darab magyarság, tört el derekába.

Köszönöm az égnek, hogy megtaláltál.
Köszönöm, hogy átformáltál.

Lénárdos haiku

Akadozok már. Nem csak a gép, a test is
visszaköszönget. A sok fénynyaláb
még gyönyörű, tűri a fáj-örömöket.

Ha csalogány lennék,
Válladon pihennék.
Bármerre járnál,
Vígan énekelnék.

Az egyik szép napos a tyúkanyó így szólt a kicsinyeihez a baromfiudvaron:

(Kép forrása: internet)

Hull a lomb a fákról,
a hervadó virágról.
A tavasz messze jár,

Mező. Az a gyönyörű, csodálatos tarka rét.
Hozzá fogható, másképp kifejezhető talán nincs.
Járok benne, rajta.

Ha majd megkondul a harang.
Nyugovóra térek.
Lélek bárkám a végtelen.

Barát felhők megjöttetek, égi tünemények,
Szívem vágyik nézni, s együtt lenni véled...

egyszerre...

Tegnap este a Családi titkok című filmsorozatban egy fantáziadús 12-éves gyereket küldenek el idős rokonokhoz nyaralni.

Tisztelt Magyarerő!

Hívó szavatok hallottam. Jöttem.

Emeletes szürke ház, bolt íve alatt,
sugárút széles szalagja, messze szalad.
Zörögve csikorog kúszva, egy villamos,
érkezik búg alábújva, zsong dallamot.