Ildikónak

Időm megáll és körbenéz a csend...

Ha majd egyszer öregnek látsz...

Egy bukott angyal itt fekszik a hóban...

Csermelyt csepeg az eresz és felejtet

szeles hideget, havas, hosszú  telet.

Sárgába fordult  a fűzfa ritka ága is már,

...a lelkem is megfagy ebben a megdermedt,
rideg jégvilágban!

Lehunyt pillám alatt
mélyen alszik a remény...

Lénárdos haiku

  Elrepült. Nehéz, mintha ólomszárnyai
  földre lehúzná. Akaratában
  egy óriási küzdés: messze kerülni.

Lénárdos haiku
.
  A fény utat tört a falevelek között.
  Sugaraiból a fénynyalábok
  megsimogatták arcom apró mosolyát.

Szeresd magad Ember!

Atyám, gondjába gázol az élet ebben
hazában, népét, sorsát, Te tudod.

Képek a szépséges iráni sárkányhajós lányokról.

Tárgyak körbe vesznek,
béklyós rabbá tesznek,
majd hozzád ragadnak,
lelkedhez tapadnak,
polcodon maradnak,
gyűjtögetsz magadnak.

 Igaz itt vagyok rég,
mint egy kósza vendég,
beköszönök néha,
vagy holnap, vagy épp ma,
amikor van téma.

Kislány koromban arra vágytam,
hogy a herceg majd felém vágtat.
Kiköti hófehér paripáját a ház elé,
S bátran kiált majd apám felé.