Boldogtalan pillanat kijutott bőven
Boldog oly ritkán - könnyem is kicsordult
Vidám lelkem néha gúnyolták páran
Kevertek is mindig, mint laposféreg fája odvában.

Nem félek a fájdalmaktól
Megedződtem régen
A sunyi érdekbarátkozókon
Átlátok már nagyon könnyen.

Ki tudja meddig tart még ez az élet
Minek tépitek egymást ostoba emberi lények
Hiszen oly szépen is lehetne éldegélni
Egymásra odafigyelni, sokat beszélgetni
Szép tájakat felfedezni, padokon elmerengeni.

Olyan őrjítő, hogy ebből az életből
Egyszer ki kell folyni végleg,
Megszűnik minden, se sóhaj,
Se ölelés, se hangok, se képzelet.

Se levegő, sem színek, sem gondolat
Lassú porladás, apró csontokig elégés
Vagy egy vízsugárral örökre eltávozás
És semmi több, vége, mindennek vége.

A káprázatos Máré vári panoráma
A kis csermely a meredek hegy alatt
A hatalmas fák és a terebélyes lapulevelek
Kristálytiszta levegő és nyugalom
Örök emlékek, ismételni kell.

Most egy másik jövőbe érkeztem
Hat órával előttetek járva
De gyakran a múltba révedek
A fél világ választ el minket
Mégis közel érezlek benneteket.

Ablakom alatt ismét 
Virágba borult a mandulafa.

Apró méhek hada 
Szorgoskodik rajta.

Ami már elmúlt
Soha sem jöhet vissza.

Próbálj meg újra nyitni
Máshogy, másképp, de újra.

2021. 03. 27. Káposztásmegyer

Hatalmas csőrű intelligens lények
Peckesen lépdeltek
Csoda a nézéstek.

Kijev utcáin megcsodáltam őket
Pesten is kövérek, tiszteletem tiétek

Pénzéhes és sunyi alakok helyett - titeket szemléllek
Ezektől szerencsére rég távol élek.

2021. 02. 22. Káposztásmegyer

Hihetetlen emóciók szakadnak fel
Kijev végtelen attraktív utcáin
Döbbenetes szép terek
Az emlékek mégis kísértenek.

Itt a Dnyeper partján
Néha belém lopakodik egy illúzió
Hiányotok kezdetben feledteti
Az újdonságok kápráztató jelene.

Hihetetlen emóciók szakadnak fel
Ebben a hatalmas világvárosban
Felüdülés minden séta
Mit utcáin, terein tehetek.

Nem mindig érzem igazán
A pillanatot és a jelent
Vagy nem is élem meg teljesen
Minden színét, pedig itt lépkedek.

Bevezetés

Mekkora ünnep lenne
Ha újra jöhetne
Apu, s Anyu
Ajtó kitárulna
Szívem ismét kinyílna.

Ülnénk a szobában
Nagyokat hallgatva
Hisz elmondhatatlan lenne
Mindaz, mi megtörtént azóta
Mekkora ünnep lenne.

Egy ideig rózsafüzért morzsolunk
Majd eljön a nap.

Sokáig keresztekben bízunk
Majd eljön a nap.

Egyetlen közös utódotokként
Egy dolgom maradt még
A folyamatos emlékezés Tirátok.

Kérlek add meg nekem
Pár kis kérésem
Érzem itt vagy velem
Tudom segítesz nekem

Nem pénz, nem siker, nem szerelem
Hanem pici apróságok
Rég átértékelt élet
Így boldogító jelen

Hiszek benned tudod
Ritkán felkereslek
És mikor hozzád fordulok
Lásd meg újra, mit kérek tőled.

Akkor veszítettelek valahol el
Mikor magamba zártam a lelkem
Csodás próbálkozásaid sorát
Közönyt mellőzve hárítottam

Ha újra kezdhetnénk bármit
Akkor sem csinálhatnám másként
Rejtett ellensúlyok sora
Kompenzálta mindezt

Talán így is meghitt volt
Minden pillanatunk
Sok borzalom elkerült
Sokat megéreztünk

Már hidegre fordult őszi estén
Egy Vasas - MTK mérkőzés után
A legendás Rákos patak partján
Hazafelé bandukolok némán

Az emeletes házakat elérvén
A meleg fények kiszűrödnek az ablakokból
Kökönyösre gondolok, olyanak az angyalföldi házak
Hol egykor éldegéltünk hárman, majd ketten

Szeretlek drága
Imádlak Téged
Attraktív mosolyod
Láthatatlan szenvedésed.

Tekinteted lágyságát
Járásod harmóniáját
A csókod édességét
Az ujjaid kecsességét.

Ha nem lettél volna
Akkor is eltelnek az évek
Ahogy nem lehetünk tizenévesek
És első szerelmesek sem már.

Szúnyogok keringőznek a fenyőfák csúcsain
Akár kis szökőkutak a naplementénél
Rég el kellett volna menniük
De a tél csak nem jött el idén
Utolsó táncuk egyikét lejtik
Amíg le nem száll az éj.