Itt várok ismét Rád
Ahonnan a vonat sem halad tovább
A hatalmas erdő szélén szakadékok közt
Erre mókus és madarak mozdulnak csupán.

Az ablakodból kitekintve, pókhálót lehalászom
Óriás fák közt sárgarigók járnak
Párkányod alatt bordó-kék és sárga-fehér kis virágaid nyílnak
Mindenfelé illatos ibolyák kéklenek és fehérlenek körbe.

Rég látom, hogy görbe fényekből áll a világ
az árnyékok sejtelmes, apró éjjelek

27 éve várlak vissza, de többé nem jöhettél,
Elragadott valami átok, így látom már, hogy az élet valóban véges,
Elengedni Téged mégsem vagyok és sosem leszek képes.

Sárgul már világunk, ékei komorak,
Minden felé csak giccsek virítanak,
Pusztulás, elmúlás, tépett értékek,
Bármerre jársz is, a szél szabdalja szét a lelked.

Korlátra tekert paplanfoszlány,
Kandelláberen lógó lepedődarab,
Ajtón  is ruhád pihen,
Fán egy jelvény és egy kereszt,

Tanítanálak számolni, írni, olvasni,
Sétálnánk fel a kanyarban a dombon az út szélén,
Mondanám a számokat, összeadnánk,
Hoznám a kenyeret neked, mint rég,
Leveleddel sietnék megint a postára,
Ott áll még a posta és a postaláda.

Épp a világ talán legszebb városánál,
Hol elképzeltük Rómeót és Júliát!
Miért nem állunk meg emberek?
Rohanjon csak a képzelet!

2525-ben talán minden más lesz
De most a 21. században élek
Meadows függvénye szétesést sejtet
Életterek omlanak, újakat keresnek

Hajrá, hajrá Magyarok!
hajrá, hajrá Magyarország!
budapestiek, vidékiek
kisvárosiak és falusiak.

Sárgul már világunk, ékei komorak,
Minden felé csak giccsek virítanak,
Pusztulás, elmúlás, tépett értékek,
Bármerre jársz is, a szél szabdalja szét a léted.

Hajnalban kidobtam Édesanyám gyúródeszkáját,
Készítette rajta a pogácsákat évekig serényen,
" Robi egyél , Robi egyél ! " - ezt ismételgette végtelen.

Kifut lassan ez az év is,
Szívszorító a harmónia és a napsütés.
Varázslatosan illatos tájon,
Falevelek borítják a víztükröt.

Körös-körül gyermekhantok,
két-három hetet,évet élt,
apró, kocsiny  lelkek,
Bucikáét is végre meglelem
és hosszasan beszélgetek vele.
Idén elment az Édesanyánk,
ha lenne feltámadás,
hová is mehetnél haza?

Sosem volt barátom, csak az Édesanyám,
Nem is kellett és nem hiányzott soha más...
Sosem lesz barátom, mert elment nemrég már...
Nem is kell a barátság, az élet filmje áttekintve már.

A magyar emberek mobilitásra hajlandósága alacsony, ennek ellenére döntő többsége kénytelen lesz elhagyni lakhelyét, mert a rezsiköltségeit megfelelő jövedelem híján nem lesz képes fizetni. A munkahellyel rendelkező réteg esetében, pedig a „termelés növekedése állandó stressz forrása.

Őszbe hajlott ismét az idő, potyognak a falevelek
A rideg Káposztásmegyeren megeredt az eső, homály fedi a lelkeket
Essen csak, essen csak, arcomra bőséggel szitáljon csak
Vénülő szememből a könny kora reggel úgyis felszáradt már

Kis falucska, hol születtem
Az Engel Adolf szoborral srégen szemben,
Nagyapám a forrongó lélek,
bölcsőmnél is talán ekképp énekelt:

Valami bűverő mindig visszahúz ide
Máré vára és Sikonda felé
Az erdő kellős közepébe
Hol gyermekként számháborúztunk, indiánoztunk