Fehér fény ragyog az ablakon át,
Az esőcseppek egyre csak mossák.
A földben alvó elvetett magvak,
Így őket tápláló vízhez jutnak.
 
Eltűnt az ősznek színes világa,
Csak egy dália van a vázámban.
Füles pohárból tea illat száll,
Beteg szívemnek nagy nyugalmat ád.
 
Fehér fények egyre erősebbek,

 
Siklik a szán, porzik a hó,
Telve ajándékkal. Hahó !
Szarvas patái dobbannak,
Óvodánk felé haladnak.
 
Mikulás vígan felnevet,
Siess Rudi !  Vár sok gyerek !
A száncsengő már hallatszik,
Köszöntődal is felhangzik.
 
Itt a Mikulás! Halihó !
Zsákjában van minden mi jó.
Óvónéni hellyel kínálja,

 
Kicsi falu latyakos utcájában,
Nádtetős házak elhagyatva állnak.
Gazdájukat üresen elsiratják,
Kinek virágok borítják sírhantját.
 
Örökösök is elhagyták a házat,
Nyugatra mentek egy jobbik világba.
Ajtaja zárva, benn sötétség honol,
Csak kinn a járdán két kutya kóborol.
 
Utcán villanyfény az utat mutatja,

Aranyszínű napsütésben,
Fák lombjai ölelésben,
Színesen perdül a levél,
Lent a tücsök szépen zenél.

Gyermek fújja oly boldogan,
A szappan buborékokat.
Lebegnek a lombok mellett,
Legnagyobbik fátyollá lett.

Víztükrén átlátunk rajta,
Lombok színét visszaadja.
Csodás látvány e lebegés,
Gyorsan elmúló tünemény.

Fájnak a lépteim, biceg láb,
Évek múlnak egyre nehezebb,
Doktor úr ígéri operál,
November 13. legközelebb.
 
Várt napon várok a soromra,
Sors közbeszól, sok sürgős eset.
E helyzetbe belenyugodva,
Két nap múlva visszajöhetek.
 
Szerencsés napom lesz megérzem,
Felkerülök műtőasztalra.
Műtőszoba csapata értem,

Olyan csodásak a pillanatok,
Ha kezet ráznak a híres napok.
Szilveszter és január elseje,
Egyik megy a másik jön sietve.
 
Mit hoz majd az élet varázslója?
Szakad fel ajkunkról félő sóhaj.
Előttünk áll kezében a könyvvel,
Melyre égi fény vakítón lövell.
 
Távolba néz, az egész világra,
Milyen a föld csillagok állása.

Ó de csodás, téli a táj!
Méteres hó erdő alján.
Fák ágain pamacs vastag,
Jeges hóként odafagytak.
 
Acélkék jég alatt patak,
Hídján át szánkónyom halad.
Lejtőkről kanyarog erre,
Gyerekek szánkózó helye.
 
Erdő szélén pár háztető, 
Mögöttük magasló fenyő.
Hótakaró alatt szundikál,
Pár zöld levél kikandikál.

Teréz anya bölcs szava jut eszembe,
Érezd a másik ember mit szeretne.
Legyen az mosoly, kedves szó ölelés,
Önzetlen szeretetre kifejezés.

Ha szeretnek, ha nem ne várd azt viszont,
Életed során úgyis visszakapod.
Van alkalom, mikor ajándék tárgyi,
Ahhoz illendően kell adni-kapni.

 
Színes fények elmosódva,
Vibrálnak szét a színpadon.
Zene hallik álmodozva,
Az énekes halkan dalol.
 
Keringővel indul a tánc,
Repül a szoknyáknak fodra,
Párok forognak netalán,
A termet kőrbe táncolva.
 
Tangónál az érzelem győz,
Táncospárok összebújva,
Testük ölelésben időz,
Csak lábuk él a ritmusban.

 
Szilveszter csodás varázsa,
Jókedvű vidám mulatság,
Évtized búcsúztatása,
Daloló világ, táncra tánc.
 
Mikor éjfélt üt az óra,
Két húszas jelent új évet.
Himnusz hangzik oly boldogan,
Könnycsepp egyesek szemében.
 
Koccannak pezsgős poharak,
Kívánva boldog Új évet.
Röpködnek a legszebb szavak,

Nap éltető erejére,
Gomolyfelhők vízcseppjére,
Természet frissen kivirul,
Tavaszi zsongás elindul.
 
Fák rügyei kipattannak,
Levelet csak később hoznak.
Kiskertemnek barackfája,
Rózsaszín minden virága.
 
Mintha koszorúslány lenne,
A festőt is megihlette.
Az ezernyi virág nevet,
Lefesti a festő ecset.
 

Békés az este csendes, a hold sarlója fényes.
Égbolt most csodásan kék, a csillagok festették.
Szikrázóan ragyognak, és szerenádot adnak.

Egy fából fakadó sarjak törzse,
Összefonódnak lelkükkel örökre.

Fák olyan magasra nyúlnak,
Hogy a fényhez eljussanak.
Ágaik a fényt keresve,
Mint a kígyó tekerednek..
 
Egymáson is általbújva,
Egyre magasabbra jutnak.
A tisztás feletti égbolt,
Ködpárával beárnyékolt.
 
Titokzatosak a fények,
Mintha áldásként jönnének.
E mesés erdő közepén,
Gyönyörű tisztásnak szélén.