Ezen a szép gyermeknapon,
Cinke ébreszt énekével,
Napfény táncol az ablakon,
Mosolyog meleg fényével.

 
A nomád ember vándorló,
Lakhely időnként változó.
Hegyvidéknek legszebb helyén,
Csak lakatlan helyeken él.
 
Jurta az ö házikója,
Vadászat a fenntartója.
Szabad tűznél sütve főzve,
Illatfelhő annak gőze.
 
Lova hátán közlekedik,
Fegyverével védekezik.
Kik így élnek ma is vannak,
Érzik magukat szabadnak.

Életutam hosszú, vastag a könyvem,
Falevelet fúj rá a szél nyitva áll.
Elfáradtam, léptem fáj, hátam görnyed.

Sivatagnak szivárványát,
Vérvörös napkorong festi.
Esőfelhők bolyongását,
Égő lángja nem engedi.

Egyre szebbet ír egy rege,
Tágra nyílt a gyár szép szeme.
Hasznos tárgyat gyárt és sokat,
Árat szabott viszik sokan.

Amikor már halkul hangod,
Valami szorítja torkod.
Emberek elől menekülsz,
Tóparti mólóra kiülsz.

Földi életünket új járvány sújtja,
Természetellenes világ bomlik.
Isteni fény a segítségét nyújtja,
Belső fényünk hozzá kapcsolódik.

Fényparipák hullámok hátán,
Ontják a meleget prüsszögve.
Megpihennek víztükör ágyán,
Ha parti sziklához ütköznek.

Gyönyörű az élet és megélhetem,
Ha mindenben a jót, szépet meglelem.
Nap az arany, állandó fény hordozója,
Megállok, karom kitárom hosszan,
Meleg szeretetet sugároz szívembe.
Szomjazom emberi kivetülésre.
Esélyem van, a szép szó, cselekedet,

Főnökünk egyik Pedagógusnapra,
Jutalmul  öt napos üdülést adta.
Nagy szó volt ez akkor, de a gárdája,
Eljutott Porecre az Adriára.

Halász hajnalban kelt, partra érkezett,
Hegyek fölött a nap ekkor megjelent.
Színezi az eget ontja sugarát,
Víztükrében van aranyló színhatás.
 
Csendes a reggel, öbölből a halak,
Végtelen vízfolyam felé haladnak.
Tudja ezt az idős tapasztalt halász.

Udvaromnak ékessége,
Szárnyasaim népessége.
Fehér kakas tyúkjaival,
Gőgös gúnár libáival.

Nagy az udvar jól elférnek,
Fűszálakat legelésznek.
Szerteszéjjel szórok magot,
Mindegyik csőr gyorsan kapkod.

Pedig bőven jut ám nekik,
Üres begyük jól megtelik.
Gémeskút vize vályúban,
Eloltják vele szomjukat.

Meghívtunk és arra kértünk,
Családoddal légy vendégünk.
Kötelékünk a génjeink,
A sok közös emlékeink.

Eleve már úgy születtél,
Drága húgom fia lettél.
Szokásoknak ős talaján,
Lehettem a keresztanyád.

Kerek arcod oly mosolygós,
Kedvességed sem változott.
Nyugodt bátor a jellemed,
Hű baráti szereteted.

Több hónapja itt a vírus,
Volt hó de most tavasz virul.
Koronás és láthatatlan,
Itthon vagyunk karanténban.

Jegesmedve, hód sincs képben,
Húsvétunk volt ünneplésben.
Ismerősöm azon ágált,
Szó érte a házuk táját.

Náluk hál a vírus lehet, 
Magas láz az egyik jele.
Izgalommal telve a ház, 
Betartanak minden szabályt.

Elmesélte édesanyám,
hegedűjén édesapám,
születésem köszöntötte,
örömdala szállt fölöttem.
 
Júliusi tücsökzene,
refrénként csak ismételte,
énekelte a nővérem,
megérkezett kistestvérem!
 
Édesanyám ringatgatott,
ölébe vett dúdolgatott,