Őszbe hajló nyári meleg,
a ligettel együtt lebeg,
itt a  természet értéke,
a városnak egészsége.

Fűszálak közt vadvirágok,
énekelnek csalogányok.
felfedezte tündérlányka,
itt volt a Gold Pen találka.

Antológia ág alatt,
és belőle még sok akadt,
elvarázsolva lebegtek,
míg gazdájukra nem leltek.

Arra mindenki készüljön,
A föld sírhelyet ad nekünk,
Ha a kaszás értünk jön,
Benne porrá válik testünk.

Tovább élünk a lelkünkben,
Benne kódolva életünk,
Ősök génjeivel fűzve, 
Jellemünk, cselekedetünk.

Ezért figyeljünk magunkra,
Amikor elcsendesedünk,
Belső énünk mindig súgja,
Mit üzen a jó Istenünk.

Oly csodás az égi világ,
Változik a mozgásirány.
Lebukik a nap korongja,
Máris világít a holdra.

Égboltra még kékség borul,
Gólya csapat benne vonul.
Most alakul a vé alak,
Legelöl a vezér alak.

Karmester ő a mozgásban,
Senki nincs lemaradásban.
Egyensúlyt a szárnyuk tartja,
Szinte alig suhogtatva.

Aranysárga lesz a színe
Benne zöldségfajta minden.
Ezzel az összefőtt ízzel.
Illata gerjesztő ínyenc.

Csigatészta bőven benne.
Lisztet, tojást kikeverek,
Bundázom a combot, mellet.
Mellé gyümölcsszószt is eszek.

2020.09.25.

Színek, zamatok, illatok,
Töltik meg a kertem,
Öröm érzések, dallamok,
Dobbannak szívemben.

Zümmögnek már a darazsak,
Édes gyümölcs ízén,
Töltsd meg tele a kosarad,
Bő termés lett idén.

Simogat a napsugara,
Arcodra pírt szitál,
Piros lettél mint az alma,
Rá neked puszi jár.

Viharos szél addig fújta,
Kinyílt a felhő kapuja,
Légi huzatban az erő,
Zuhogott a záporeső,
Tiszta lett a légnek köre,
Nagyot szippantok belőle,
A tüdőmnek orvossága,
Szívem, lelkem boldogsága.
       -
Szívem,lelkem boldogsága,
A tüdőmnek orvossága,
Nagyot szippantok belőle,
Tiszta lett a légnek köre,

Összetartom két tenyerem,
Babám teste elfér benne.
Piskóta a pici talpa,
Lábujjai bolytok rajta.

A kézfeje, csigaháza
Becsukja öt ujjacskája.
Fejecskéje pici bolygó,
Csillagszeme ott ragyogó.

Fülecskébe hangok bújnak,
Orrocskája lelke útja.
Pici szája a málnaszem,
De édesebb az anyatej!

2020.09. 25.

A szőlőszüret vidám nap,
elég sokan vagyunk,
Három testvér és családja,
reggel ide tartunk.
 
Még a nap is mosolyt tükröz,
meleg sugarával,
Már gyűlnek a szőlőfürtök,
örülünk egymásnak.
 
Gyerekeink nagyobbacskák
ők is segítenek.
Közben mind el újságolják
velünk történteket.
 

Egyre hűvösebb a nyár végi este.
Éjjel a fákat ködfal szövi át,
Reggel a fűszálon páracsepp hintáz,
Így fest az őszhercegnő ecsettel.

Nappal napsugár szárítgatja fennen,
Így fokozza a színharmóniát,
Kiránduló csoport erre fel kiállt,
És falevelet, termést gyűjtenek.

Óvodában ebéd után,
tente Eti aludjál.
Óvónőd int nem hagy el,
sőt, dalával ébreszt fel.

Fényről szóló áriája,
nyitja fel majd a pilládat.
Zajtól mentes most a szoba,
álom szállt a kis alvókra.

Amikor majd felébrednek,
mézes vajas kenyér szelet,
Várja őket uzsonnára,
le ne csurogjon a máza.

Korán ébredő kikelet,
Hóvirága buzgón csenget.
Rügyet bont, virágzik a táj,
Gyönyörű vagy magyar hazám!

Az ősszel elvetett magvak,
Búzaföld zöldjében laknak.
Szőlő rügyez dombnak ormán,
Szeretlek szép Magyarország!

Gyárak buzgón üzemelnek,
Játszanak a kisgyerekek.
Diáksereg tanulni jár,
Okos fejből nincsen hiány.

Ó ti ötvenhatos ifjú harcosok,
 Kísért benneteket balsorsotok.
 Igazság fegyverével kezetekben,
 Lángoló szívvel utcaszegletben.
 
 A szabadságért hősként küzdöttetek,
 Kockakőre hullt lelkes szívetek.
 Igazság eszméit avar takarta,
 Évek múlva kikelt annak magja.
 
 Könnycsepptől ázik rátok emlékezve,

Az én hazám Magyarország,
Vár áll hegyeinknek ormán.
Elmeséli történelmünk,
Velük győztünk vagy elestünk.

Világháborúk idején,
Vérbe fagytunk harc mezején,
Csatlósként csak rohamoztunk,
Alattvaló ország voltunk.

És október huszonhárom,
Fiatalság mindenáron,
Életét is adta érte,
Hogy szabadság legyen végre.

Jánoshidi' fő utcában,
Nyomós kút fák árnyékában,
Gyerekkorom szép emléke, 
Hozza mit küld a föld mélye.

Ártézi víz jászföld kincse,
Boldog, boldogtalan vitte,
Zománcos vizes kupában,
Jutott az egész családnak.

Nagymama forgatja fejét,
keresi a szépet,
szereti az őszi termést,
miből mit készíthet.

Unokái már jól értik,
látszanak boldognak,
mikor egy-egy bábut készít,
s ajándékba hozhat.

Szalmatestű és tökfejű,
fia és az apja,
áldott jóságos a lelkük,
őket bemutatja.

Szellő szárnyán száll egy nő,
Meglátja,hogy lent egy kő.
Rá is ült ő ott van ni,
Száját éppen nyitja ki.

Énekli hogy lá, ti, tá,
Az erdő visszhangzik rá.
A csermelynél nagy az ár.,
Szellő szárnyán halad át..

Lendülete kedvet ad,
Mondogatja ez meg az.
Repülne még tova de,
Hunyót keres az vagy te.

Tekintetünk találkozott,
Láng gyúlladt szemünkben.
Benne fénylő gyöngy csillogott,
Hittünk szerelmünkben.
 
Boldogan én anya lettem,
mire eljött az ősz.
szűz lelkű a drága gyermek,
Lelked mint kard az őr,
 
A csók végtelennek látszik,
Hisz a vér áramló,
Szerelmes szív nem hibázik,
sír csak a választó.