Szellő szárnyán száll egy nő,
Meglátja,hogy lent egy kő.
Rá is ült ő ott van ni,
Száját éppen nyitja ki.

Énekli hogy lá, ti, tá,
Az erdő visszhangzik rá.
A csermelynél nagy az ár.,
Szellő szárnyán halad át..

Lendülete kedvet ad,
Mondogatja ez meg az.
Repülne még tova de,
Hunyót keres az vagy te.

Tekintetünk találkozott,
Láng gyúlladt szemünkben.
Benne fénylő gyöngy csillogott,
Hittünk szerelmünkben.
 
Boldogan én anya lettem,
mire eljött az ősz.
szűz lelkű a drága gyermek,
Lelked mint kard az őr,
 
A csók végtelennek látszik,
Hisz a vér áramló,
Szerelmes szív nem hibázik,
sír csak a választó.
 

Nyár derekán a nap melege éget,
Sárga színűre festi a zöld rétet.
Szikkadt földön futnak a repedések,
Nyári gyümölcsök gyorsan be is érnek.
 
Gyerekkoromban én még köztük éltem,
Fáról szedtem tele lett a kötényem.
Arató körtét, nyári almát édest.
Örültem a földön termő dinnyének.
 
Abból csak egyet tudtam felemelni,

Díszkert készült az udvaron,
Halastó közepén,
Homok alján és a parton.
Halak ússzák medrét.

Víz a partnál olyan sekély,
Beültetve Bence,
lapulevéllel a fején,
csillog a két szeme.

Léleköröm száll szabadon,
a tengervíz habján.
Boldogság mosolya ragyog,
az ifjú hölgy arcán.

Elbűvölte őt a kékség,
fehér habos parttal.
Mediterrán párás kék fény,
repülő sirállyal.

Hullámokat fodrosítja,
a szellő, s őt nézi.
Fotós állványt beállítva,
pózolásra kéri.

A holnap mosolyának tavasza, 
Ez a bájos barna szemű Anna.
Simítja meggyfa virágzó ágát,
Szemében ég varázslatos ábránd.

Annyi szépség költözött szívébe,
Fellobban egy új élet reménye.
Ahogyan a virág illatozik,
A méheknek hada szorgoskodik.

/ Beépíteni:ÁR, EL, KEL, KIS, ÁLCA, ÁTOK, ELLA./

KIS ELLA szeretetben él,
Jelleme csendes és szerény.
Mindennap kora reggel KEL,
A köszönés nem marad EL.

A pult mögé áll kávét főz,
Illatos a kiömlő gőz.
Sok jó ember mind idejár,
Vírus miatt maradt az ÁR.

/ Beépíteni: MOZI, TENOR, DAL, ZORÁN,
MŰ,TÁR, ALÁ, HIÚ,TÁLAL /

Szabadtéri MOZI nyáron,
Szórakoztat zenés filmmel,
TENOR hangja messze szálló,
Szíve, lelke tele hittel.

Betét DAL mely ZORÁN álma,
MŰ zengése zengő - bongó,
Mit gitárral elénk TÁR ma,
Varázs ALÁ jut a dob szó.

Amikor egy arc átváltozó,
könnycseppre fűzi az érzelmet,
sírva, nevetve titkot hordoz,
melyet eltakar csukott szemmel.

Eső nélkül nincsen szivárvány,
elcsendesül a szív fájdalma,
érkezik egy új kedély váltás,
reményben cikáz gondolata.

Tengernyi a margaréta,
a Zagyva ármentén,
hol árvíz özönlik néha,
a sziknek mezején.

Túloldalon templom tornya,
emlékeztet arra.
ruhájára menyasszonynak,
margarétát varrtak.

Menyasszonyi koszorúba,
belőle is fontak.
és oltár elé vonulva,
eléjük is szórtak.

Ősszel ovi kiskertjébe,
virágföldet szórnak,
óvónéni ássa mélyre,
kicsik csodálkoznak.

A kis kapák és gereblyék,
gazdára találnak,
a hagymákat kikeresték,
víz került kannákba.

A kis kapával sort húznak,
hosszú mélyedésnek,
dughagymák a földbe jutnak,
meglocsolják szépen.

Jó szomszédok Marcsi Moncsi,
barátnővé lettek,
együtt is szoktak napozni,
a kerti fotelben.

Két cicájuk nyújtózkodik,
fűben heverésznek.
Két barátnő eltávozik,
uszodához térnek.

Jó alkalom, lesz itt móka,
sok részes bikini,
a cica kisasszonyoknak,
fotelban napozni.

Állj meg, az idő végtelen.
Hogy elérjen a teljes csend,
Ne halj, ne láss és ne beszélj, 
Míg univerzum jön eléd.

Figyelj szívedre, lelkedre,
Új gondolat száll fejedbe.
A mélyről jövő sugallat,
Örökre benned maradhat.

Bármit hoz a vihar szele,
Vértezve vagy már ellene.
mára ... "tudod a titkokat,
és lelked örökre szabad."

Júliusban mikor tombol a nyár,
Búzától arany az egész határ!
Lehajtja maggal teli kalászát,
Várja már az aratók brigádját.
 
Lendül a kasza dőlnek a szálak,
Sarlójával öleli a lányka.
Ha két marokkal rak egy kévébe,
Kötve lesz nedves búza kötéllel.
 
A férfin kalap, nőkön fejkendő,
Napszúrás ellen oly jó legyező.

Nyári szerelem fut a virágokban,
Illatos kelyhük méh lakta zugában
Röpke szárnyában színes pillangóknak.
Turbékoló galambok búgásában.
 
Nyári szerelem fut át a tengeren,
Fehér habos hullám mossa a partra,
Ahol sütkéreznek a szerelmesek,
Fiú és a lány édes csókját adja.
 
Nyári szerelem fut az erős széllel

Az életünket szabályozza,
Az ország, társadalmi a rend,
Jogi szabály, erkölcsi norma.
Miről és hogyan szóljon a vers?

Ha a családi otthonunkban,
Rend van, esztétikus a látvány,
Ha emberi kapcsolatunkban,
A szeretet él és nincs ármány.