Kis patak, kis patak,
csordogál a kert alatt.

Hajnali csendekbe
fonódik a szél,
 

Álszent reggeleken
befagy a tó vize,
vacogó fák közt
bolyong az ég

Hófehér a táj, 
csillogó jégpárnákon
mosoly ragyog,

Olyan ez a világ,
mintha nem lenne
benne más
csak gyűlölet,

Amikor a nyugalom
kezét megfogja a táj,
szellő cirógatja 
a fákat

 Szeretettel nektek a sok biztatásért. :-) ideje összeszednem magam :) úgyhogy megpróbálom az élet napos oldalát nézni :) és köszönöm. :) 

Süt a nap, süt a nap,
a mosolyból rügy fakad,
kék az ég, kék az ég.
 

Üres az égbolt,
csupaszok az ágak,

"Anya ne sírj
letörlöm a könnyedet"

Messzire mennék,
ki tudja merre.

Mert minden úgy kezdődik el, 
ahogy meg van írva

Azt hittem karácsonykor
mindig tiszták a fények

  Megint egy nappal közelebb a karácsonyhoz, a szeretet ünnepe lenne, de közel sincs hozzá, sem itt sem a világban. Valahogy a világ is kisiklott mint az életem, és egyre kevesebb benne minden ami emberi.

Képzeljétek nálunk
pöttyös Mikulás járt

Azt mondta, nyugalomra vágyik, elege van a családból, és úgy mindenből, nem nőtt még fel ehhez ehhez a feladathoz. 

Csak ez a tél ne jött volna,
ezernyi változás a tájon,
elbújt a Nap a hegyek mögé, 
néma a dallam hazámon.

Már csak a hit maradt nekem,
és a tél fáradt sóhaja,
keresztbe feszül bennem az idő,
hangosodik az ég zaja.

Jön a tél, jön a tél,
hull a hó, csend ölén.
Csend ölén hull a hó!
Csizmát húz a télapó.