Tenyeremben dobog a szívem
ahogyan a virág levelét tépem,
könny csordul végig arcomon,
egy csendes tavaszi alkonyon.

A háznál hallatszik egy dallam,
egészen halkan, csak én halljam,
egyre jobban összeszorul kezem
én itt a helyem most sem lelem.

Gyertya fényben úszik minden
szememben álom még nincsen,
alszik mindenki jó és gonosz
az asztalon a papírdoboz.

Az óra jár lassan körbe
gyertya kanóca is görbe
fáradtan ég lassan lángol
nap a holddal nem harcol.

Csendes minden üres kies
az én szívem még is heves,
gondolatok zakatolnak
már nincs hegye a tollnak.

Boldit mindenki kedveli
a származása leveli
üldögélt a kútnak partján
elámult egy angyalt látván.

Ki keservesen sírdogált
mert egy kis golyót nem talált
Aranyból volt eme csoda
ezért volt a lány úgy oda.

Első látásra szerelem
Azt a golyót megkeresem
ha kell feláldozom magam
meglegyen, nem múlik rajtam

Két kezem ölel át
mint vastag kabát.
melegít és formáz
újaim bordáz

Lassan egybe olvad
a ma és a holnap.
szív és lélek
már együtt élnek

Testet ölt lassan
szándékosan,
az anyag orma
kialakul a forma

Forog a nagy korong
szorong és tolong,
körbe még körbe
emlék lesz belőle.

Alszik a táj,
kicsit talán fázik,
kis madárka már
az eresz alatt alszik.

Hó fedte a házat,
bokrokat és fákat,
friss hó lepi el
szépen a tájat.

Lábnyomom se látszik,
befedte a hó,
ragyogó gyémánt
olcsó takaró.

Alszik a táj,
már nem is fázik,
meleg dunyhájával,
jól betakarózik.

Ébredezik már a háznépe,
halkan ereszkedem térdre,
csendben nézem kis arcod,
ahogyan igaz álmod alszod
Mosolyt csalt az ajkadra
talán egy fényes paripa,
néha még fel is kacagsz,
tündérektől csókot kapsz?