A tavasz mindig ad új esélyt az álomoknak a reményeknek.
Vágytuk a tavaszi napsütés melengető sugarát,
az orgona bódító illatát, a virágok káprázatos színpompáját,
a tavaszi szél lágy fuvallatát.
Végre itt van, s átölel a napsugár,
nyílik a virág, a májusi eső új erőt ad,
felfrissíti az ébredező tájat,
s új esélyt kapnak az elfelejtett vágyak!

Pompájában ontja illatát a tavasz minden virága.
A lila akác az ibolya virága bódító illatával varázsol el mindenkit.
A nap sugara simogatja arcunkat s feledteti velünk a borús napokat.
Áhítattal szívjuk magunkba a virágok illatát,
a nap melegét s ámulattal nézzük az égen futó bárányfelhők seregét!
A tavasz új életet ad a világnak.

Meghasadt szívek sokasága tolong boldoságot remélve,
Isten kegyelmében bízva, a remény csillagában lelt hit erejével!
Cikázva jő az esti fény,
ontja messzi csillagok fénylő erejét
a sötét szobákban kuporgó, szorongó depressziós egyedül ül,
társ nélkül maradt emberek fájdalmas, szebb életet remélt lelkeire.
Még a remény illanó lepkeszárnyon

Ó drága tavasz jőjj hozzánk hozd el nekünk a tavaszi nap melegítő sugarát,
az éltető tavaszi esőt mitől kivirul kizöldül a táj, megtisztul a világ!
Új tavaszi ruhát ölt fű, fa, virág s az ég ujra gyönyörű szép türkisz kék.
Bárányfelhők játszanak az égen a friss tavaszi szélben,

Te vagy nekem a minden,
a szivemben csak Te vagy,
más kincsem sincsen!
Álmaim álma,
az életünk repülőszőnyegén szállj velem,
kérlek gyere, hogy érezd a végtelent,
a tejszinhabos felhők fölött a kék eget,

Ébredj Világ,
mi lesz velünk?
Meddig kell még szenvednünk?
Ébredj Világ,
össze kell fogni,
s mindent megtenni,
hogy változzon, s megmaradjon
e földi lét, hol élni szép!

Ébredj Világ,
a környezetedre nagyon vigyázz,
mert ha nem teszed,
a szenny ellep
és ez lesz a végzeted.

Szeretet
Ha jő a fény, az áldott életet adó fény,
amire szomjazunk oly rég,
szívjuk magunkba, töltsük meg szívünket,
lelkünket, hogy tudjuk szeretni,
s a szeretet tudjuk majd tovább adni.

Zord szél süvít, rázza a fákat, az ablakot,
úgy várunk már egy szép tavaszi napot.
Szívünkben még néha-néha felpezsdül a vér,
a tavasz illata mindig hoz új reményt.

Mondd, kedvesem, szeretsz-e még?
Hajunkban egyre több a hófehér,
szemünkben is opálos már a fény.
Mondd, kedvesem, szeretsz-e még?