Csak hasonlat vagy.
Már az elérhetetlen.
Lelkemben csillag,
nagy sötétben fény,
Mégis velem vagy mindig.
Mint csodás hellén.
|
sze 12/15/21
Lénárd József
Mai Karácsony
Van aki kezét imára összeteszi.
Úgy várja Urát, a most születőt.
Áldott asszony jajszava: emberi Isten,
s a fény csillaga jelzi, hogy hol az erő.
A gúnyos mégis megfeszítette.
Az Isten érte is halt s újra született.
|
Advent első vasárnapjára
Akkor a csillag felragyogott Világok
virágjaiból illatos jászol,.
s benne a kisded fölsírt: SZERETVE VAGYOK?
Advent második vasárnapjára
Az emberek még nem értették. A hideg
fények, hogy lesznek lelkek tüzei ?
De valamit éreztek, s közelebb léptek..
Advent harmadik vasárnapjára
|
Lépteid alatt a kövek ott lapultak.
Mindenütt mások. Mielőtt belépsz
nézz körül . Leplezetlen kacérkodások
táncolnak. Huncut mosolyok kifinomult
komédiája elárasztotta
a kertet belül. Kaput rácsdísz ívei,
átláthatóvá tették. Hosszú hajfonat
takarásában lágy mozdulatok
simogattak táncolva, s ahogy lecsúszott
|
Ne menj még, maradj, Add a mozdulatodat,
ölelésedet, melynek hiánya
hiába keresem, nincs nap, naponta. már.
Sokszor nézlek itt a képen. Szótlanul ülsz
mozdulatlan kéj az éjben, s váró
lehelet, csak csacsogó csupasz vágybáró,
|
.
575575
A fény felé ment. Fogtam a kezét. Rá érsz,
még, hiszen alig. De már csukva volt
szeme, s a keze. nem volt már a kezembe.
.
A monitoron láttam megállt a szíve.
A fény felé ment. Éreztem titkon
megsimogatott a múlt szív dobbanása.
|
575575
Az utazásom lassuló szókeresés.
Az érkezésben véges számokat
mormogok, imádkozok, s mind én vagyok még.
A kéz mely mozog , harcol is az alkotás
gyönyöreiért. Fénysugarában
szerénységet követel értékeivel.
Kockázat ma már minden nap, minden hónap.
|
Haynau október ötödikén írta
meg a tizenhárom halál’ ítéletet.
Közülük először agyonlőttek négyet,
Lázárt, és Dessewffyt, Kiss Ernőt, és Schweidelt.
Többinek bitófát állítottak sorba
s a kivégzés zajlott, fogat csikorgatva.
.
A nevüket soha ne felejtsétek el:
|
Ha olvasol, a gyenge lámpa mellett,
arcodon a fény megcsillan. Könnyed
örömgyöngyök, s mind emléked
a múltadból, építi a jövőd.
Továbbmenni és még sokat imádkozni.
Adni, kapni és a szeretetet vinni hozni.
Valahol hálát adni az Istenségnek ,
hogy szeressétek s szeressetek.
|
575575
Emberek állnak szélben a támfal előtt.
Ott állok én is, messziről jövök.
Várom a besorolást. Ügyetlen körök,
zörgő levelek szélölelésben, körbe-
szaladó álmok. Csillag milliárd,
reggeli fényben pára a leveleken.
|
szo 08/28/21
Lénárd József
Lénárdos haiku 575575
Szanaszét esik szét az öreg házikó.
Tapaszok itt-ott, nagy folt hátán folt.
Valami kívánalmat még tartogatott.
A düledező kerekes kút vödre vár.
Halli, ha csobban, még csak nyikorog,
de nem húzzák. Rozsdásak a nagy csavarok
|
Az álom mindig
Az álom mindig az éjszakai élet
vágy talentuma. Benne tükörkép
egy elérhetetlen fény új buborékja.
Csodás vagy, maradj. A menekülés
az akaratod. Kíváncsiságból,
Már vissza-vissza nézel távolabb is vagy.
|
Hosszú szenvedés
után meghalt szeretett
feleségem. Gyász
|
Szálkás deszkából felépült a kilátó.
Ajtaja nyitva, nincs tiltó tábla,
s a két kíváncsi vágya összemosolygott.
Les magaslatán ketten voltak, csak ketten.
Nem el, de bújtak fel, felfele még.
Az ablakán kinéztek, s hajlongtak, mint én.
|
Ha sirató vagy, sok szája görbülésbe kezd.
Apró síró hang jászolyból válasz.
Légy győztes, kegyelem, földi alázat.
Ez a karácsony. Át kell élned a könnycsepp
gyenge hatalmát láthatatlanul,
amíg más mindent kényszer nélkül megtanul.
|
sze 12/02/20
Lénárd József
Ha leszáll a hegyen a köd,
eltűnik a fény. Árnyékok mögött
az ősz, hulló levelek közt matat.
szél táncát nézi, s a bogarakat.
Csodálatos, ahogy az apró
ködszemcséken csillog a napfény.
A Mecsek kőszikláin át,
hogy lássam, bukdácsolok én.
|
cs 11/26/20
Lénárd József
Versemet, néha finom rezdülésekben
mint hajnal előtt táncoló zord fényt,
kutatni kell, mert elbújt, csókos szerető.
Csak szolgálok és közben átölel a Vers.
Talán szerelem, Szentéje bennem
van, vele élek és nem mindig keserves..
Én vagyok a múlt jelenében a jövő.
Csillag milliárd. Apró villanás,
Házsongárdi temető, csillagúton át.
|
Egy hosszú szél sodorta hátán
Ívelt falevél, messzi egy könnycsepp.
Valaki búcsúzott mogorván,
őrszem helyén már új őrszem.
Hogy játszik imbolyog a lassú
Párává vált, gőzben vacog.
Rág perceg, madárdal, ének, szú.
Sokan figyelik a holdvilágot.
|
Sallai Eszter Olaszországi festőművész
képkiállításának megnyitójára. Pannon Magyar Ház.
|
Elég! Kilencven évig kellett várni,
hogy nemzetünk összefogás napja,
Trianon legyen! Óh, micsoda hajsza.
Országházunkban törvény mondta ki.
Feszületre vetült sok ember arca.
Könnyeik a fájdalom imái.
Múltból a mába már egység kíséri,
a nagy Közösséget magyarok hangja.
|