sze 08/14/19
Lénárd József
575575
Térdeplő bokrok a tó fényéből nézték
tükörképüket. Visszaverődött
a sok képből a legszebb ki visszanézett.
Van oly zuhanás, mely sohasem ér véget.
Hajolj le érte, öleld, ajándék.
Mindennapi lehelet ott van Teérted.
|
Hidd, el építjük, a hozzád tartozást. Már
mindenki izmos, erősnek hiszi
magát, de tudjuk, kell a kézfogás.
Amikor Isten kihirdette: "vízözön
bekövetkezik!", nem hitték rögtön
Nagy bárkát készítettek és védekeztek.
Együtt maradtak és túlélték az özönt.
Isten mosolya a túlélésben
Velük volt, és segített. Kezek kezekben.
|
cs 08/08/19
Lénárd József
Térdeplő bokrok a tó fényéből nézték
tükörképüket. Visszaverődött
a sok képből a legszebb ki visszanézett.
Van oly zuhanás, mely sohasem ér véget.
Hajolj le érte, öleld, ajándék.
Mindennapi lehelet ott van Teérted.
|
cs 08/08/19
Lénárd József
Még rakosgatom apró fényképeinket.
A kukoricás, az eltakaró
zörgő levelek fénye. Csukódott ajtó.
A fény kint maradt. Ami körülvett engem,
a durva deszka. Beárnyékolta
a meredek lépcsőt, fel, s a hold csak bámult.
|
cs 07/25/19
Lénárd József
575575
Sajnáló kezek messziről integetnek.
Nem tudom, mennyek?. Búcsúzás súlya
földbe tipor, belém mar. Idézem arcod.
Ajkaid fénye nevetve bátorítna,
ha visszanéznék? Szemem ködfátyla
elkarikázza még a múlt útvonalát.
|
szo 07/13/19
Lénárd József
Ó de szép e név, Dalma.. Hatalma
irodalomban, alkotás, ének
Vörösmarty Mihálytól dalban dalolva
új név született. / Férfiaknak csalétek /.
Daloló Dalma, együttes zene.
A vágy, simogatása, és ölelése.
|
cs 07/04/19
Lénárd József
|
Elhangzott „Az aktív idősökért” Pécsi Szenior Akadémia
2018/2019- es tanév. II. szemeszterzáró műsorán.
Engem már nagyon korán átölelt
valami láthatatlan glóriás.
Suttogott és osztotta az ételt
sokszor Ő volt az ajtónyitás.
|
575575
Csak ámulok és bámulok, oly csodásak
viráglábaid, ahogy felkúszott
kelyhével. Pattanó rügy, bizakodása,
rács birodalom, kinyílt sok virág éke.
Alatta a fű, bársonyos pázsit.
Ott vándorol egy tücsök. Hallgasd a zenét.
|
szo 04/13/19
Lénárd József
575575
Egy asztallapon visszaverődött
a szomszéd szoba nyitott ajtaján át,
arcod mosolya, ahogy néztelek én.
Készülődtél S én csak annyit láttam,
amit engedtél. Képzelt meztelenség
bennem ordibált, látni akarlak még!
Hátráltam, hogy ne lássál meg s lábam
megbotlott. Egy pohár víz börtönéből
kiömlött az asztalon s vizes lett minden.
|
szo 04/06/19
Lénárd József
Ó Jézusom! Szenvedésedben
benne vagyok én is. Segítek
vinni a keresztet. Nagy méreg
a fájdalom. Fejfádon vésetten
ott van az "INRI". Szöget véredben
ütötték, ruhádon árverések.
Sorsodról a senkik döntöttek.
Mégis cipeljük a keresztet.
Mindenkinek a családja ott van
felfeszítve, s aki ütötte,
az most a keresztet cipelte,
|
Régi sírokat, virágok ölelgetik,
kokárdák, s zászlók. Szél lobogtatja
lobogóinkat. Merész felvonulások.
|
A keze nyomán mindig a szép születik.
Lelkében éli minden mozdulást.
Szín kavarodásában táncol az ecset.
s a palettán lendítés elevenedik.
|
Ezt a versemet a "Közgyűlésre" írtam, és el akartam mondani. Pécsről jöttem s a lehetetlen közlekedés, s a betegségem siettetet hogy elérjem az egyetlen közvetlen B.p: Pécs járatot, mely 16.40 kor indult a Déliből. Közöltem is, de elfelejtették Elmondani nem tudtam, s így itt teszem közzé versemet.
Ha lépést váltasz
Adyra emlékezve /575575/
|
Észreveszel, majd ha én is bolyongok csak
úgy céltalanul? Amikor a vágy,
mint a vasat a rozsda, megemésztett már?
S elhiszed, hogy a mosoly, ha mosatlan is,
van alatta még igazi vágynap,
s a rozsdátlanitásáért küzdve lát valót?
Egyszer, csak egyszer essen le hazug álca
a rozsda marta hiánytalanul,
hogy az a mosoly mindjárt nevetés legyen.
|
cs 01/17/19
Lénárd József
575575
A rohanásban, durr, ütközöl a falnak
s megnyílik. Pöfög ott egy új vonat.
Kezedben a sok plajbász szemed válogat.
Hová is üljek? A rajztábla Rád nevet,
örök társad lesz, és cipelheted.
Az ábrák: apró lányok táncolnak veled.
|
szo 01/12/19
Lénárd József
Leheletfinom sálat tart körbe nyakam.
Édesanyámé volt, s neked adtam,
hogy vigyázzál rá, hogyha, majd elmaradtam.
Gyújtsál gyertyát. Messze világít fénye.
Oda ahová az imádságunk.
könnyeket még törölget régi zenre.
.
|
szo 01/05/19
Lénárd József
Elmúlt a csatazaj, az izgalom, a fémjel,
a durrogtatás, a várt kabarék.
Eltűnt az éhes útról a sok söpredék.
Egy árva gyermek utánuk nézett. Amott
takarja magát éhség szégyene
egy újságlappal, s falhat, ami még maradt
|
575575
A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.
Azóta gyertya gyúlt, még fénye erősen
világítana nem veszik észre.
pedig a fény mögött a labda ott gurul.
|
Egy üres sárga csekk betűi karácsonyi illatot árasztanak. Gyermekhangokat hallok. Énekük, mint minden zene nagyon is ismerős. A dalok mögött egy-egy folydogáló könnycsepp vegyül gyermeki zsivajban. Egymásnak gyújtják meg a gyertyákat. Közülük sokan nem is látták még édesanyjukat, s apjukat sem ismerik. Vajon a szeretet kicsi lelkükben hova szorult?
|