2011 október 6. emlékére
Az utca felett behajló lámpatestet
rozsdásodó vasoszlop inogva tartja.
Világítaná a szobrokat de egy fa
oda nőtt. S az árnyéka halk szavú csendet
követel. A volt hatalom ki bűntettet.
Vértanukat ölt ott Aradon. Folytatja
ma is másképp más hatalom. Az Olt hangja
egy nagy tiltakozás, a bitófák felett.
|
szo 09/05/20
Lénárd József
Hullámzó hajad lobog a szélben. Messzi
az ajtó. Nyitva, mint egy nagy lomha,
gyengédség, rozsdás zárral már bíbelődik.
Csak lassan megyek. Hosszú az út, utolér
árnyékom. Messzi ahová megyek
születésnapomon még földi rab vagyok.
Feltétlen fontos együttes beszélgetés.
Pontosan készen állok. Az időt
tanulom s belebotlok, ha nem vigyázok.
|
Az iszap szagos, bűzt áraszt. Lecsapolni
fontos. Harangok kondulnak, s a nép
barázdálja a lápot. Szántva lesz sárrét.
Száz évet kellett várni, hogy Trianonról
szakadjon a szó. Maroknyi. népünk
nemzet összetartozás, törvénye értünk.
|
cs 06/04/20
Lénárd József
Magyarságomat tiltakozásba hajtja
lelkem és szívem. Kezem ökölbe,
s némán morzsolom apró, csöveket, körbe.
|
sze 05/13/20
Lénárd József
Gondolj rám, mikor legjobban szeretkeznél.
Mikor zongorán játszana kezed.
Mikor a kívánalom beteljesedne,
akkor kiáltsál nagyot utánam. Talán
föld alatt s felett zúgna a hangod,
ott is meghallom s jövök, hogy megáldjalak
|
szo 03/28/20
Lénárd József
Szobafogságom látnod kéne. Rendetlen
vagyok most mindig. Türelmetlenség
életem. Nem találok semmit. Semmiség
|
575575
Kifordult világ. Furcsa lélek-képzelet
Öröm hiánya. Nyúlnál utána,
de a gondolat torzult.. Nincs ott semmi se.
Ideje hosszan elgondolkozni, hogyan
tovább? A halál kiszabadultan
ölel, mozdul, simogat. S gyilkol a tánca.
575
Kifordult világ.
Furcsa lélek-képzelet
Öröm hiánya.
|
575575
Áradó szépség vagy, Körülötted színes
virágok tavaszt hirdetnek. Rímes
minden vers, ahogy olvas, dallamos ajkad.
Várod, csak várod, hogy "kinyíljon a virág",
"Védőburka" zárt, lassan bomlana.
Tavasznak adja magát, "kinyílt szirma" ma.
|
Elkésett mese a múltról. A jelenbe
már olvashatod, vagy Te játszod el?
A herceg politizál. Ne félj, de hallgasd.
A zene már szól, s a gyermekek énekét
a színpad felől az előadás
varázsolja. Igazi mese, vagy mégse?
Akkor a halál mindenkit hosszan kísért,
elválasztották a gyerekeket.
Őrjöngő hang mindenütt, s tehetetlenek.
|
Lelkemmel minden nap keresem, az eltűnt
világot, melyben, ha emlékeid
újra születnek, mely a nő dicsérete,
virágok között a mosolyod. kellene.
Nagyon kellene. Csak egy kézfogás,
a kézfej érintése, s örök tisztelet.
|
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.
Múló évek apró örömei ritkák,
de táncolni kell, mozognak vonók.
Szól a zene, s a régi dallamok
kézfogásait tanulják az unokák.
|
cs 02/27/20
Lénárd József
A furcsa kalmár / négy képben /
FORGATÓKÖNYV
I. KÉP
|
szo 01/11/20
Lénárd József
PÉCSI SZENIOR AKADÉMIA ( 2018/19 ll. szemeszter) záró ünnepségére írt versem.
Lezártad az évet zajongó zenével.
Fent a sötét égen tűzijáték fénye,
világító rózsák, csak egy pillanatra.
Aztán megint minden, s elkezdődik újra.
|
sze 01/01/20
Lénárd József
575575
A ragaszkodás, mely körülvesz mindenkit,
váljék örömmé, és boldogsággá..
Soha ne ismerje meg a fájdalmakat.
|
sze 12/18/19
Lénárd József
Hetente egy-egy gyertya fénye nálam is
fellobban. Apró kanóca, mintha
üzenne, Isten s Ember összetartozna..
A négy vasárnap kézfogása áldja meg
a családokat. A csonkákat is.
Jézus kezében senki se legyen árva.
A múló idő. Emlékszem Kolozsváron
gurult egy labda Kiütötte a
kezéből a katona s elvitték őket.
|
sze 11/27/19
Lénárd József
.
Óh, te szép Mecsek! Sudár fáid között
akár a vércseppek, olyanok a somszemek.
Hiába takargatod. Levélmarkaidban,
megtalálják a kutató ujjak, kezek.
Mint tündérek a mesében,
úgy várjuk, hogy megjelenjen,
őszi ruhád színpompája:
a zöldből barna, meg a sárga.
|
sze 10/23/19
Lénárd József
1956.október 23. emlékére
Ott állt a téren. Dermedt tekintete,
a visszatükröződés. Járom cipeléstől
ordít a nép: dönteni kell! Terror emlék!
A szobor ledőlt. Mint hiénák a vadra,
darabolták az alkotást. Elindult a nép,
hogy újra levehesse a szörnyű igáját.
Így kezdődött, 1956. október 23.
|
cs 09/26/19
Lénárd József
Még ott áll a fa a pinceajtó előtt.
Kissé megdőlt már, árnyéka vetül
a csöndre. Csak egy bogár keres még erőt,
bejárni az ősz előtt egy menedéket..
A képzeletben, hiányzik egy pad..
Fáradt a hideg, keres, a földön matat.
..
Lia ombro eksilentas
|
sze 09/11/19
Lénárd József
575575
Ahol a sziklák fölött a fény, kutatva,
simogatta a bokros lejtőit,
ott terelget tejfölös felhőket, s erőt.
fitogtat át a köveken orrom előtt.
A fűben bogár. Méltóságteljes idő.
Mozdulatlan, úgy várja a madár halált.
Minden attól függ, nézi-e a madarat
egy új vadász. Fölötte köröz.
Vár. Lecsapni kész. Arrébb pók legyet kötöz.
|
sze 08/14/19
Lénárd József
Minden versemben egy kirándulás éled.
Titkot sétálók. Elrepült csókok
repítenek újra és visznek ' sétányok.
Odébb egy kis pad. Magam köré gyűjtöttem
zord magányomat. Az egyensúlyban
fogóztam, s szédülésben megfogott a pad.
|