A döbbenet, az döbbent!
Még három emberöltő,
és országunkon emelkednek
a tornyok, az eretnekek,
s magyarok magyarokon röhögnek.
Családokon belül sincs
egyetértés, csak a gyűlölet,
gyűlölete. Verejtékei
képmutató, kerítésbontó
mintha törölgetné, törölgeti.
|
sze 05/10/17
Lénárd József
Amerre csobog a kis patak, átugrál
apró köveken, játéktajtékot
fodroz, s mutatja tükrét, milyen nagy lészen.
|
cs 05/04/17
Lénárd József
Egy magyar ember magyarok ellen tüzel.
Fügét mutogat, talán narancsot.
S az új nemzedék szája,nyálban összefolyt.
|
Az ablakot már becsapta a szél.
Kint virágzik a rózsaszín tavasz.
Imakönyvemben régi rózsafüzér,
anyám emléke. - Maradj még, maradj. -
Ahogy az avart vallatja a szél,
úgy kutatom a múltat, mozdulást.
A sok fénykép már hang nélkül beszél.
|
575575
Légy természetes. Tudom feladataink
sokszor nagyobbak, képességeink
nem érik utol, s a vágy marad, elmarad..
Sose bánd, ami elmúlt, már nem jön vissza.
De a lelkedet, elküldted, s ott volt.
tudom; a mindennapok fénykoszorúja.
|
575575
Csak a holnapot, már csak azt add meg nekem.
Egy apró fohászt, egy köszönetet,
hogy mondhassam imáim között, neked is
Elérhetetlen kép, mely a mindennapok
fénykoszorúja. Messzeségéből
elvakít a fény. Sokszor nyúlnék utána
|
cs 04/20/17
Lénárd József
575575
Síró papírlap, szoknyája egy nagy paca.
Fodrozó hányást, okádó üveg
tette. Meglökték, s kifolyt. Lökdösnek újra.
|
Fázok, régóta. Pedig, ha tudnád, várom
a meleg tavaszt, Kitakarózó
bimbókat kutatni még, virágos fákat.
Családi békét, odavinném fa alá,
hogy kisírja még magát a múltnak,
aztán csak nevetni és boldognak lenni.
|
szo 04/15/17
Lénárd József
575575
Krisztus keresztem. Karjai ha ölelnek
ne lökd el, érted megalázkodott.
A feltámadást sokan nem értik még meg.
|
cs 04/06/17
Lénárd József
Vád és nincs alku. Az Úr szenvedésében
benne vagy te is. Nem menekülhetsz.
Könny, kendő, Veronika, s a kereszt. Visszük.
|
Velem vagy régen, ismeretlenül,
érzések zúgó villanásában.
Szemednek tükre kínlódó vágyban
ott a Dunánál habokba merül.
Maroknyi szénpor, kis meleg belül.
Lopott fa, fénye: hinni csodákban,
de hideg a kéz, nem szorít bátran.
Valaki zenél, sírva hegedül.
|
Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.
|
Letörölném könnyeidet,
hogy újra sírni tudjál,
sírd ki magadból a fájdalmat
hogy örömkönnynek utat adjál..
|
Szép mosolyodban nevető virágokat
simogatok, és megköszönöm mind,
mint kis patak az apró, forgó fodrait.
|
szo 03/11/17
Lénárd József
Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
|
cs 03/09/17
Lénárd József
Legyen az ünnep mindig belsőségesen
gazdag. Lelkedet ölelje át a
szeretet akkor is, ha nő; vagy férfi vagy.
|
szo 02/18/17
Lénárd József
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.
|
Vártam, hogy az ég felhőit odébb tolja,
hogy süssön a nap, szikrázzon a hó.
s a szelet, hogy elfújja sötét függönyét.
|
szo 01/28/17
Lénárd József
575575
Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát
itt van rossz szagú! S a lány megriadt.
Észre se vette ruhájából a melle
|
Művészien szép. Ott sétálnék, kezedet
kezembe fognám, tartanálak, hogy
el ne csússz, s talán én sem, fénynevetésben.
|