cs 04/06/17
Lénárd József
Vád és nincs alku. Az Úr szenvedésében
benne vagy te is. Nem menekülhetsz.
Könny, kendő, Veronika, s a kereszt. Visszük.
|
Velem vagy régen, ismeretlenül,
érzések zúgó villanásában.
Szemednek tükre kínlódó vágyban
ott a Dunánál habokba merül.
Maroknyi szénpor, kis meleg belül.
Lopott fa, fénye: hinni csodákban,
de hideg a kéz, nem szorít bátran.
Valaki zenél, sírva hegedül.
|
Arany fodrokat festett ruhád szélére
a lenyugvó nap. Fénycsíkjaiban
rád vetült a messzi fény. Varrd rá szoknyádat.
|
Letörölném könnyeidet,
hogy újra sírni tudjál,
sírd ki magadból a fájdalmat
hogy örömkönnynek utat adjál..
|
Szép mosolyodban nevető virágokat
simogatok, és megköszönöm mind,
mint kis patak az apró, forgó fodrait.
|
szo 03/11/17
Lénárd József
Ha uralkodni akarsz, a népen
vedd el ünnepeit, a múltját.
Töröld ki a hazaszeretetét,
s ne kötelezd a nagy tanulást.
|
cs 03/09/17
Lénárd József
Legyen az ünnep mindig belsőségesen
gazdag. Lelkedet ölelje át a
szeretet akkor is, ha nő; vagy férfi vagy.
|
szo 02/18/17
Lénárd József
Tépett gondolat. Madzagon ráncigálják,
úgy lép, ahogy mozgatják a karok.
Nevet a tánc, csak a lélek zokog.
Valaki parancsol, s lettek új golgoták.
|
Vártam, hogy az ég felhőit odébb tolja,
hogy süssön a nap, szikrázzon a hó.
s a szelet, hogy elfújja sötét függönyét.
|
szo 01/28/17
Lénárd József
575575
Férfi kísérte. Arcán kaján mosoly. Hát
itt van rossz szagú! S a lány megriadt.
Észre se vette ruhájából a melle
|
Művészien szép. Ott sétálnék, kezedet
kezembe fognám, tartanálak, hogy
el ne csússz, s talán én sem, fénynevetésben.
|
A megnyugvó nap még erőlködik, átnéz.
Előtte a domb, hosszú az árnyék,
A kék hegyek fényében, kékül a vadon.
|
A hópamacsok zizegve tömörültek
az összehajolt sok-sok ágakon.
Kisütött a nap, félve megkönnyeztette
|
szo 01/14/17
Lénárd József
Ha leszáll a hegyen a köd,
eltűnik a fény. Árnyékok mögött
az ősz, hulló levelek közt matat.
szél táncát nézi, s a bogarakat.
|
szo 01/07/17
Lénárd József
A messzeségben felfedeztem, többet
kell találkozni, amíg még süt a nap.
Nem kell egyforma új ruhában járni.
Legyen öltözékünk mindig egyszerű,
csöndes, magunk szolgálója, szolga.
|
A tárgyak közül az ajándékok hosszú
sora, kapott, vagy adott mindenség,
felkerül a polcokra, s ott szunnyadozik.
|
Az egyik oldalon sötét a fény már.
Halkul a sercegés megolvad a viasz.
Sodort kanócból a gyenge láng még éget,
de elég a kóca, s nem lesz már vigasz.
|
Boldog Karácsonyt és Új Évet Minden EMBERNEK
|
Egy ihlet vagyok csak, egy szolgáló szolga.
Sokszor az öröm a várakozás.
Teljesületlenül új érzéskeresés.
|
Jöjj kicsi Jézus! Itt a Karácsony!
Hargita hegyén ünneplő szánkód
templomok várják. Hozzad az álmot:
falatka ételt, tenyérnyi ruhát.
|