Impresszum

A magyarero.hu weboldal a Kárpát-Medencei Újságírók Egyesületének Irodalmi honlapja.

Gyöngyösi Zsuzsa
  főszerkesztő, Főadmin
  
(30) 525 6745
Soltész Irén
  szerkesztő
Takács Mária
  szerkesztő/admin
Polonkai Attila
Hollósi-Simon István

  webadmin

Kiadványok




















































































 

Jelenlegi hely

Soltész Irén

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Neked II.

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK

Mikor a lelkem magánytól fázik,
Bekopog hozzád, nálad vacsorázik,
S hangod meleg bársonyán,
Mint pazar, királyi nyoszolyán,
Szeretetedbe burkolózva,
Átölelve, szorosan hozzád bújva,
Békésen pihen.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Ébredés

Rovatok: 
Vers

A Föld legszebb országa Magyarország,
Isten keze szabta ki a határát,
Régi idők jönnek, új szeleknek szárnyán,
Ami tegnap elveszett, holnap visszajár.

Friss vetés zöldül, ébred a határ,
Turulmadár fészkel fenn a Hargitán,
Hittel mondd velem egyszerű imám;
Mit egyszer elrendeltél, úgy legyen Atyám!

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Két kezed

Rovatok: 
Vers

Nézem kezeidet, szótlan, csendesen,
lelkedről tesz néma vallomást nekem,
míg öledben megpihen.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Taníts szeretni

Rovatok: 
Irodalom

            Azt hiszem, mindenki életében eljön egy olyan pillanat, amely más, mint a többi. Egy idegen egyszer csak feléje nyúl, megfogja a kezét, és megszorítja azt, vagy csak némán átöleli.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Mit tehetnék érted

Rovatok: 
Vers

Ha tehetném, vadvirágos rét lennék,
illatommal ölelném körül testedet,  
zöld gyepágyamra fektetnélek,
őrizném álmod, s ott lennék végig Veled.

Ha tehetném, napsugár lennék,  
lecsókolnám arcodról a bánat könnyeket,  
addig nyújtózkodnék apró sugarammal,
míg megmelegíthetném a szívedet.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Csendedbe burkolsz

Rovatok: 
Vers

Csendedbe burkolsz, nem beszélsz,
szép, barna szemed némán becéz,
s míg le nem veszed rólam tekinteted,
szellem-kezed lassan vetkőztetni kezd,
ajkad bársonya lágyan érinti bőrömet,
finoman kíséri útját becéző ujjbegyed,
nyomában apró vágy-tüzek ébrednek.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Utam végén

Rovatok: 
Vers

Kétszer jártam rögös utamat végig,
Sötét alagútból a vakító fényig,
S míg köztes időmben a földön éltem,
Megadatott minden mi szép nékem.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Ej, te asszony

Rovatok: 
Irodalom

        Nézem a kedvesem, s magamban zsörtölődöm – már megint dolgozik – nem lát, nem hall, csak a könyvek és a jegyzetfüzete létezik.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Elnézlek

Rovatok: 
Vers

Elnézlek, ahogy fáradtan ülsz,
érzem, nem tőlem menekülsz,
éppen elszenderülsz.

Meztelen talpakon osonok,
olyan nagyon boldog vagyok,
csendben mosolygok,

Idézve karod körém fonódását,
a feszülő idegek gyönyör táncát,
szívünk dobbanó csitulását.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Lerombolt oltár

Rovatok: 
Vers

Oltárt emeltem szerelmünknek én
szívem közepén,
imaszőnyegem haldokló remény
a semmi közepén,
mellettem halkan, osonva lép,
maga a lét.

Ezernyi színes emlékgyertya ég,
most is még,
ezernyi suttogó, kéklángú fény,
mind mesél,
dalukat kábulva hallgatom én,
szívem közepén.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Esszé a Hazáról

Rovatok: 
PÁLYÁZATOK
     Egyetlen szó; haza. Mégis mekkora súlya van… Érzések, ízek, zamatok hullámzanak át rajtunk eme szó hallatán. Ezernyi vers énekelte már meg és mégsem tudjuk igazán visszaadni azt a mély, belső érzelemvilágot, melyet belőlünk kivált, mert minden megfogalmazás csak halvány másolata ama belülről fakadó mély érzelemnek. 
BOSZORKA
BOSZORKA képe

Segítő kezek

Rovatok: 
Irodalom

        Jött az ősz - mert ez volt a dolga -, s ünneplőbe öltöztette a tájat, szemet gyönyörködtető varázslat, mivel betelni gyermekkorom óta sohasem tudtam. Órákat képes voltam sétálni, figyelni ezt a csendes, adakozó szépséget, amiket ezek a hónapok nyújtanak.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Trianon - jóslat

Rovatok: 
Vers

Halld jósló szavam Te vén Európa
Napról-napra közeleg az írott óra,
Könnyel átkozott, rabolt jussodat,
Önként, s dalolva adod majd vissza!

A magyar nem harcra, szeretni született,
Tanítani önmagát, s más nemzeteket.
Ha ökölbe szorul két kezed, ne feledd;
Szeretni, tudni kell, mindenekfelett!

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Szeretlek

Rovatok: 
Vers

Érzelmek édes hálójába estem,
bevallom, már nem kerestem,
jöttét már rég nem is reméltem,
megtalált még utoljára engem,
remél a lelkem.

Mire jött a hideg szeptember,
tele lett a szívem érzésekkel,
kint tombol a didergető hideg,
szerelem máglya ég idebenn,
izzik a lelkem.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Vallomás

Rovatok: 
Vers

Te voltál, ki Atlantiszon értem gyújtottál fényeket,
te voltál, ki megunván testem, prédának odavetett,
te voltál, ki munkába megkérgesedett, izzó tenyérrel,
durva daróc ruhámban, jobbágylánykaként becézett.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Sétálj velem

Rovatok: 
Irodalom

    Gyere kedves, lépj kertembe, még senki sem látta, úgy, ahogy Neked megmutatom, nem lesz titok, sem sejtelem, csak te, én és a végtelen.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Lebegés

Rovatok: 
Vers

Más dimenzióban, s mégis ez időben,
Lebegve szárnyalunk mi idefenn,
Hogy is érthetné bármely idegen,
Mi zajlik a testemben itt benn?

Múlt, jövő és a módosuló jelen,
Mind itt tanyázik fénylő lelkemben,
S minél szebbet álmodik az elme,
Annál szebb napok köszöntenek be.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

A sámánasszony

Rovatok: 
Vers

Szikrázó, patyolat hómező felett,
A fények vad játékba kezdenek,
Villódzásukat nézik az Istenek,
Félelmükben leborulnak az emberek.

Tábortűz lobbanó fénye mellett,
Egy asszony vad táncba kezdett,
Üti a dobját egyre hevesebben,
Lába dobban egyre sebesebben.

BOSZORKA
BOSZORKA képe

A boszorkány

Rovatok: 
Vers

Mindenütt csend van, alszanak az emberek,
a sötétlő erdő mélyén, hívogató gyertyafény,
sóhajtó remény.

Egy törékeny asszony léptei neszeznek,
meghajolva lép, karjában szép gyermek,
szinte élettelen.

Az asszony szívében jeges a rémület,
látja a rá szegeződő, villanó szemeket,
beleremeg,

BOSZORKA
BOSZORKA képe

Szeress (pályázatra)

Rovatok: 
Vers

Köldökzsinór nélküli néma magzat,
fény nélküli templom boltozat,
eső nélküli szikkadt földdarab,
homok nélküli folyópartszakasz,
- ez vagyok nélküled.

Oldalak