
Hatalmas dörgés villámlás rázta meg a Földet. Az ég találkozott a földdel, rengett minden, dőltek a falak, szétmorzsolódtak a hegyek, megindultak a tengerek, hogy legyőzzék a kontinenseket. Örjöngve tomboltak az elemek, elsodortak, széttéptek mindent ami útjukba került.
|

Nekem a fény kell,
Neked az árnyék.
Neked a tény,
nekem a szándék.
|
Uram ne adj több éjt!
|
B.Ú.É.K.
|

Fel kéne mennem az égre
hogy észrevegyelek végre?
Némán itt élek köztetek,
zihálva levegőt veszek
|

Ma különösen nyűgösen ébredtem. Óvatosan tapogatóztam, melyik lábammal tudok könnyebben leszállni — mit leszállni, lemászni — az ágyról. A művelet nagy nehezen sikerült is. Utána lefelé még meg kellett tennem tizennyolc lépcsőfokot.
|
...magunknak, s a csendnek...
|
...ecce homo...
|
|
...a szíve néha megszakad...
|
...megvénült, reszkető kezek...
|
...Télapócska merre jártál?...
|
...meskete...
|
|
...üzenet az égbe...
|
...kutyából nem lesz szalonna...
|
|

/S/uttogó alázat.
/Z/avart pillantás.
/E/nyelgő igézet.
/R/eszkető féltés.
|
|
...neten még létezem...
|