/S/uttogó alázat.
/Z/avart pillantás.
/E/nyelgő igézet.
/R/eszkető féltés.
|
|
...neten még létezem...
|
...keresgélem a szót...
|
...Mindenkiért egy-egy gyertya égjen...
|
Várlak, mint gyermek anyja mosolyát.
Várlak, csókolom lépteid nyomát.
Várlak, karomba zárlak szüntelen.
Várlak, nem hagyhatsz el már sohasem.
|
Akárhogy is próbálja az ember elkerülni a csalódásokat, szinte lehetetlen. Azoktól kapjuk a legnagyobb pofonokat, akiktől legkevésbé várjuk.
|
|
...mi ketten...
|
...Apu! Elnyelt a végtelen...
|
|
Feszíts keresztre rút Világ,
ki úgy sárba tiportál, hol
nem termett nekem virág,
mindig kegyetlen voltál.
|
|
...hozzád...
|
...barátság...
|
...a barátság örök...
|
Elment...
utolsó pillantása
szívembe égett.
Lehajtott fejjel,
barna búval búcsúzott,
|
...csitt...
|
...recccccs...
|
...Egy el nem küldött levél...
|