...Mindenkiért egy-egy gyertya égjen...

Várlak, mint gyermek anyja mosolyát. 
Várlak, csókolom lépteid nyomát. 
Várlak, karomba zárlak szüntelen. 
Várlak, nem hagyhatsz el már sohasem.

Akárhogy is próbálja az ember elkerülni a csalódásokat, szinte lehetetlen. Azoktól kapjuk a legnagyobb pofonokat, akiktől legkevésbé várjuk. 

...mi ketten...

...Apu! Elnyelt a végtelen...

Feszíts keresztre rút Világ,
ki úgy sárba tiportál, hol
nem termett nekem virág,
mindig kegyetlen voltál.

...hozzád...

...barátság...

...a barátság örök...

Elment...
utolsó pillantása
szívembe égett.
Lehajtott fejjel,
barna búval búcsúzott,

...csitt...

...recccccs...

...Egy el nem küldött levél...

...festett mosoly, kezemben művirág...

...Editkének köszönettel...