Megboldogult MDF-es koromban gyakori vendég volt irodámban egy férfi, - Imre - aki valamikor régen tanárként dolgozott.

 Nyíregyháza legszebb dísze, éke a sok-sok gyönyörű szép park. Ezek közül is – számomra legalábbis – a két legkedvesebb, az állomás felől, a városba vezető Széchenyi út két oldalán, egymással szemben elhelyezkedő Bessenyei és Benczúr park, melyek mai is a fiatalok törzshelyei. Közvetlen közelükben több gimnázium is található, melyek már ott álltak helyükön anyáink, apáink, sőt nagyszüleink ifjú korában is. Csupán a nevük változott azóta, no és persze modernizálódtak.

 Valamikor régen, a jelenleginél is átkosabb rendszerben,  még a párt-fejesek adtak arra, hogy a falú népe is művelődjön.

(Karcsi és Lajcsi az asztalnál ülnek,  Karcsi lakásán beszélgetnek)
- Karcsi: Na komám, mit szólsz ehhez a gyakran változó időjáráshoz?
- Lajcsi: Ez barátom olyan, mint az én feleségem.
- Karcsi: Hogyhogy?

Megkértem a rozsomákot,
gyűjtsön nekem rozsot, mákot.
                *
Azt mondta a hőscincér,
sose lesz ő nős pincér.
               *
Dániában szegény Hamlet
a halálnak szerény hamm lett.
               *

Figyeljetek csak a magyar géniuszra,
mert időnként tangenst borít a cosinusra,
s Eukleidész után két Bolyait meneszt –
más járható utat választ: nem azt és nem emezt

A konyhában apró neszek űzik egymást,
párbajuk foszlányai kifolynak az ajtó alatt.
Kicsiny koccanások, csörrenések:

Volt a mi falunkban egy bolondos bácsika, nevezzük Sándor bácsinak.

Marx részegen döntötte a szőlőtőkét.

Boriska: Aggyonisten Mariskám!
Mariska: Fogaggyisten Boriskám! Merre járt az utóbbi napokba?
Boriska: Húúú! Lakodalomba vótam, a zunokaöcsém nősűt!

A "boltzár" gordiuszi csomójának megoldása: el kell törölni a hét napjainak a megnevezését, így a "vasárnap" napnévhez kötődő több ezer éves érzelmi viszonyulás (kvázi ünnep) rövid időn belül eliminálódik. A hét napjai: 0,1,2,3,4,5,6 - így a bibliai "hetedik napon megpihent" kifejezés is értelmezhetetlenné válik, majd idővel a teljes Biblia is.

Boriska: Aggyonisten Mariskám! Hogy van, olyan régen találkoztunk?! Mi újság     maguk felé?
Mariska: Aggyonisten Boriskám! Tuggya az az igazság, hogy el vótam  egy kicsit Amerikába a jányomhó!
Boriska: Igen? Oszt, hogy bírta a röpüllőt, nem félt?

(Hacsek és Sajó az asztalnál ül.)

Valamikor régen egy iparos ember,
munkáját végezni felkelt korán reggel.
Villanygépével épp parkettát kefélget,
káromkodik szegény, mert füstöl, leégett. 

Volt egy kakas, tudós, jeles.
Vagy talán csak fő kotnyeles?

Kapirgált ő itt is, ott is
Hajtotta a tudásszomj is.

Aki ma születik a világra,
hosszú életű lesz itt a Földön:
életét ősi csillagrend vigyázza
végig egy hosszú emberöltőn.

Fehér házban fekete lakó -
pepita mezőn szénes tejre
legel albínó tehén...