Hacsek az asztalnál ül és keresztrejtvényt fejt. A ceruza végét rágja, mert nem jut eszébe a megfejtés.
-   Alászolgája Hacsek! Mit csinál?

Boriska:  Aggyon Isten Mariskám!
Mariska: Fogaggy Isten Boriskám! Úgy örülök, hogy látom! Gyönyörű idő van, szép napunk lesz ma!
Boriska:  Szart se ér a zegész!

Nem régen volt, ám megesett,
nagy sztori lett, cifra eset.
Valahol a sivatagban,
megérkezett holtfáradtan.

Boriska:  Aggyon Isten Mariskám!
Mariska:  Fogaggy Isten Boriskám!
Boriska:  Na meséjjen merre járt, míg az ég zengett?

Mariska: Aggyon Isten Boriskám! Gyűjjön, üjjön le, pihennye ki magát és meséjjen, mi újság van, má egy hete, hogy nem talákoztunk!

Gizus és Lajos az asztalnál ülnek és sóhajtoznak.
Lajos: (énekel) Hol van az a nyár, hol a régi szerelem?
Gizus: Elsuhant már, drágám.

Gizus: (az asztalnál ül és a fejét fogja) Szétmegy a  fejem a méregtől, már két órája, hogy elküldtem Lajosomat a boltba, de még mindig nincs itthon! Hol lehet ez az ember ilyen sokáig?

Gizus: (be, ásít) Szerbusz Lajoskám! Tudod mit álmodtam?
Lajos: Szerbusz. Még nem, de tartok attól, hogy mindjárt megtudom.
Gizus: Az Operában voltunk és a végén te is énekeltél.

Lajos: (várja Gizust, fel-alá járkál):  Nem tudom mi van ezzel a Gizussal? Hol van, hova ment, még egy üzenetet sem hagyott!

(Gizus az asztalnál ül és a rádiót hallgatja fülhallgatón keresztül és veri a tamtamot)
Lajos: Szerbusz Gizus, megjöttem. Hol a vacsi?
Gizus: (nem hallja a rádiótól)

Ismered az öreg Márkust?
Kedvelem.
Azt kiáltja, csak, most már ….. pszt,
csend legyen!

Lajos: (az asztalnál ül és Gizust várja) Hol van már ez az asszony? Már régesrég itthon kellene lennie!

Gizus: Ne az újságot olvasd Lajos, hanem velem foglalkozzál!
Lajos:  Mi a bajod már megint, Gizus?

Szereplők: Szél Ákos
Nagy Kornél
nő
nő
Szín: egy asztal, két szék, az asztalon bor, poharak.

     Már 10 perce várakozom a megállóban, hogy jöjjön az a fránya busz, de megint késik. Nem bosszantó? Az ember keményen ledolgozza a napi 8-9 óráját, alig várja, hogy hazaérjen a családjához, pihenjen.

Elcsevegem ez esten kellemetlen esetem, mely velem esett meg, Kemenesen:
Egy este, szerelmem Lenke, egyebet sem csevegett: 
- Megyek Ede Kemenesre! Megyek Ede Kemenesre!

Kiss: Na hallod, ez az idei nyár, vagy inkább ősz, sok bosszúságot hozott. Ez a sok eső, a jóból is megárt a sok.

Csintalan János:  fel-alá járkál és sóhajtozik: Nem jól van ez így, nem jó egyedül. Szegény anyjukom már tíz éve elment. Asszony kéne már a házhoz! Csak könnyebb lenne az életem!