Béla bácsi nyolcvanegy éves volt, de a lelke valahol harminc körül ragadt. Hetente kétszer járt a piacra, vasárnaponként disznóvicceket mesélt a templom előtt, és bár a hallása gyengült, ő ezt szigorúan tagadta. 

   Özvegy Gerberáné Széplaki Aranka gondolt egyet, fogta a szatyrát, amit még a volt férjétől kapott egy vásárban, és elindult a piacra.
   Megvárta szépen a buszt, jött is hamar, és felszállt az első ajtón, ahogy illik.
   Nem mutatta az igazolványát, hiszen ismerte a sofőrt, és hát látnivaló volt, hogy már jóval nyolcvan fölött jár.

    A gázolás 11 óra harminckor történt, még jóval ebéd előtt, a küküllői vasúti átjáróban.
   Egy intercity vonat levágta egy középkorú férfi mindkét lábát.

   A féreg éppen hazafelé ment, illetve mászott, amikor az egyik faágról át akart csúszni a másik ágra. Ekkor történt a baj. Beszorult. Éppen arra repült a varjú, aki kárörvendve nézte, amint próbál kiszabadulni a szorult helyzetéből. Fel is kiáltott, miközben egy szomszédos faágra szállt.

Már egy hete csak a mamára gondolok
mindig, meg-megállva,
nokedliszaggatóval kezében
ment a konyhába, ment serényen.

Én még őszinte gyermek voltam,
hát hamar azt is elgondoltam,
gyorsan legyen kész mára,
kezdjen bele palacsintába.

Karácsonyfa feldíszítve,
terítve az asztal,
Teri néni kendő nélkül,
kiabálva nyargal.

Kocsma előtt áll a Józsi,
csodálkozva nézi,
hova a nagy sietség,
miért fut a néni?

Haja lobog, ahogy robog,
papucsa is csattog,
köténye úgy deréktájon,
futás közben csapkod.

   Ha valaki kalandot akar, nem kell elutaznia keletre, vagy a dzsungelbe, megteszi azt a magyar vasút is. Ha nem veszed túl komolyan, meg elegendő időt hagysz az útra, akár szórakoztató is lehet. Hát minket jól elszórakoztattak, azt megmondom.

   Ült a kis tó szélén, és a víz felett röpködő szitakötőket figyelte. Néha brekegett egyet, hogy tudassa a többiekkel, itt vagyok.

  Éjfélre járt az idő, az óra az ággyal szemben lévő falra akasztva járta monoton lépteit. Zsófi harmadik gyermekével vajúdott a szülőszobában. Nézte az óra mutatóját, számolgatta, hány percenként jönnek a fájások.

Gondosan megfésülte fehér szakállát, leporolta sapkáját, köpenyét és felsóhajtott.

Hát, tudjátok gyerekek, hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Ez a kislány nagyon szerette a piros színt, ezért mindig piros ruhában mászkált. Még a melltartócskája, meg a bugyikája is piros volt.
Egyszer elhatározta, hogy meglátogatja a farkast, aki az erdőben lakott egy takaros kis barlangban.

Amikor levették a polcról és felpróbálták, már érezte, hogy az a kiálló bütyök nyomja puha bőrét.
Ennek ellenére dobozba rakták, majd hosszabb zötykölődés után egy előszobában találta magát.
Rendesen körülnézni sem volt ideje, amikor valaki így szólt.
- Csókolom a talpbetétjét, hát Ön az új partnerem?

   Dávid bácsi egyszerű ember volt. Ha valaki arra ment, ahol lakott, ezeket hallotta tőle: A varnyak egyék meg ezt a meleget! Gyün az esső! A szemeszőre hétszentit, már megint nem talál be a Riska!

Kemény a föld, nehéz a lapát,
próbáljuk meg inkább a kapát,
sok a gyökér, de ásni kell,
izzad a hát, feszül a mell.

Két méter mély, de messze van,
itt vagyok már talpig sárosan,
erre senki, még egy árny sem jár,
készen kell lenni, Pali bácsi vár.

"Tél volt, hó esett, és jöttek" a rút szelek,
de jó, hogy nem vagyok hajó, és kergetnek jéghegyek,
friss havat küldtem neked,
így megünnepelheted
a beiglit, ha ki nem reped!

Minden ajándékom ma adom oda,
lehet, nem örülsz, de ez nem is lesz csoda,
egyet vettem csak neked,
és ha nagynak is hiszed,
már rajtad is széjjelreped!

      Amikor felébredt, először nem tudta, hol van. Teljesen elgémberedtek a végtagjai, nem tudta kinyitni a száját, mert fel volt kötve az álla.

Katinak elromlott az autója, és azzal szembesült, hogy bizony reggel busszal kell menni dolgozni. Egész este a menetrendet böngészte, felhívta a barátnőit, akik mind ismertek egy-egy buszsofőrt, és immáron reggel a buszindulás teljes tudatában várt a megállóban.

Béla kamionsofőr, és teljesen véletlenül járt arra, amerre. A pulyka pedig nem tudta elmondani, hogy került pont a Béla útjába, de kettőjük találkozása elkerülhetetlen volt. A pulyka az út közepén igazgatta legszebb farktollát, amikor jött Béla a kamionnal. Állatbarát lévén, fékezett egy nagyot, megállt, és egy darabig csak nézték egymást.