Ha tornaórát vezetek,
Buksi kutyám a partnerem.
Most épp a tornaszőnyegen,
Fekvőtámaszt ismételem.
 
Nyelve kilóg liheg nevet,
A szemembe néz mereven,
Így utánoz le engemet.
Vidám mókás e jelenet.
 
Ezután már hanyatt fekszem,
Derekamat emelgetem.
Gerincemet egyengetem.
Vissza játssza ezt is nekem?
 

Pünkösd ünnepe
Ragyog a nap csupa fény
Száz sugárból árad felém
Jöjj szentlélek Pünkösdnek ünnepén

Lélek szállt le és szeretet
Egybe fogja a szíveket
Pünkösdnek ünnepén
Rózsa kinyílt, fehér kelyhe
Készülünk a szép ünnepre

Pünkösdnek ünnepén
Isten költözik lelkünkben
Szívünk nyitott a szeretetre
Pünkösdnek ünnepén

…
Nietzsche idézet alapján szonett formában

Ha a mélységbe nézel, az beléd néz,
kitörölhetetlen űrt, nyomot hagyva,
szándékod bármilyen őszinte, tiszta,
a semmi súlya a válladon nehéz.

Húsvét után ötven nappal
- Krisztus már a Mennybe ment -,
Mária, az apostolok
s több tanítvány ünnepelt.

Hatalmas szél kerekedett
hirtelen, majd szétterjedt,
és a házat betöltötték
fényességes lángnyelvek.

Mindenkire rászállottak,
ki e helyen összegyűlt,
Jézus Krisztus ígérete
ezennel beteljesült.

Ó Május, te csábító varázs
Virág bontó, virág nyitó látomás
Nyílnak a sárga rózsák a kertemben
Bódító illatukkal szívemben, lelkemben

Tavaszi napsugár ragyog rájuk
Bimbó fakad, nyílik szirmuk
Akác illat leng a légben
Boldogság költözik lelkembe

/Jánossomorja-motor szentelés/

Van egy vidék a kis hazánkba
Ősi földje, s strázsáló kapuja
Megállított ő törököt, tatárt
Visszafordította, s megvédte a hazát
Ő szenvedett legtöbbet, őrként állt!

Van egy kis vidék a magyar hazában
Harccal védte hazát Európában!
Mikor már mindenki feladta
Zászlaját emelte Ő magasra!

A világ szüntelen változik, lüktet,
körforgásban az élet, az elmúlás,
valahol van vég, és talán a kezdet,
áldott a haladás, bűn a nem tudás.

Órában homok mér mulandót pergőn,
tükör mutatja meg neked ráncaid,
hiába terítesz rá akár kendőt,
hiába törlöd, ott vannak láncaid.

Időkapuban a jelfény,
Valahol ott a mindenség.
Csillagpor út oda vezet,
Ki oda megy bátor lehet.

Nagy varázslat alá esik,
A jelenből elvihetik.
Rágondolunk a múltunkra,
Villanó fény máris húzza.

Látom kisgyerekként játszom,
Velem van minden barátom.
Hallom szól anyukám hangja,
Tárva vár ölelő karja.

Álmomban állandóan utazom, jön a kalauz,
de nincsen jegyem, leszállok, de nincs nálam se pénz, se telefon, mindenem fenn maradt a vonaton. A vonat elindul nélkülem...Nem tudom milyen állomáson vagyok...Ez az álom állandóan visszatér...

Szonett
Mezei István

Nem csak jóllakottan, finom kenyéren
élhet az ember, lehet elégedett
űzve el magától a kételyeket,
látva jövőjét a Földön és Égen.

Nem csak kenyéren, sikertől kevélyen
vehetik körül rózsaszín fellegek,
önmagát építve ostromol eget,
kerüli vereség, levertség, szégyen.

egy kezemen 
öt ujjam van
öt ujjamon 
öt köröm van

két kezemen
tíz ujjam van
tíz ujjamon 
tíz köröm van

de ha három 
kezem lenne
a kedvem is 
jobb lehetne

mert három kicsi kezemben
és a három tenyeremben
jó sok játék elférhetne
anyukám sem veszekedne