A romok közé vidámnak születtem,
hercegnek, boldognak éreztem magam,
volt vaskarikám is, volt szép falovam,
a Nap mosolygott az égen, felettem.

Életed az életet
bezárva őrzi most.
A kis lüktetéseket
érzem, és átvillanyoz a tudat,

Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.

Te vagy a legszebb. A báj játszik arcodon. 
Mintha mondanád, ne menj maradj még 
Megbabonázol folyton, óh de maradnék 

Álmaimból korán reggel
Kakas szóra ébredtem
Felrepült a kerítésre
Kukorékolt begyesen

Kopott évekkel kövezett patak vagyok,
hét évtized-szegély szűkíti a medrem,
de hiába ölnek mérgek és szándékok,
végzetem idáig én már megszenvedtem.

 

Már hiába nézed - a nap lebukott.
Röhögj, most már úgy is hiába
sírnád vissza az iménti fényt.
Nem alkotsz, hát röhögj, mint a gyáva,

Fényes a szemem. Már lelkem is hangtalan.
Ropog minden ág ahogy sétálok
neszez még egy-két levél, s leesik. Tél van.

A fény után a hamu földet ér,
a csend szétfolyik és megfagy.

Büszkén állt új autója mellett.
Csillogott, fénylett a drága kaszni.
Simogatta, mellette tetszelgett
S tervezte, hova fognak utazni.

Nem mindegy:

pecsenye kacsa -
kacsanya pecse...
*
Tömör tisztálkodás

kezet mocsok

Szűk napokból összerakni tág éveket,
szóval, dallal kitölteni néma hiányt,
elűzni az árnyat, mely folyton csak követ,
és kiírni magadból, ami fáj és bánt.

Mi lesz velünk?

Szertüzek- Ősök sarjai ünnep
/Felvidék-Gömörpéterfalva/

Szertüzek égnek messze rónaságon
Ősökre emlékezve tűz lobogva lángol
Tüzek fényessége gyúljon lelketekbe
Ősi hitünk, ősi tanunk nincs elfeledve

Petróleumlámpa sercent egye-egyet.
Az ablakon lágyan szél simogatott át,
lengetve függönyt, az áttetsző vitorlát,
mintha kitakarná a mozgó fényeket.

Mikor szépen szólsz, rád ordítanak,
Ma este Keleten ment le a Nap,
Sokszor már visszafelé számolok,
Cserélődnek okok, okozatok,

Nézd csak, olvad már,
Kibújt egy kíváncsi hóvirág.
Új élet fogant, lám,
S a csoda megszületett.
Egy új élet vár.
Készülődik a természet.