Soha nem mondtam még eddig:
darabokra hullok a létezésben.
Gondolatok dajkálnak és hangom
|
Földön járó, földön látó
csillag-látomásban érkeztél.
Jöttél, és nem kérdeztél.
|
A Bucsin, fenyőillatos kedvében
hetykélkedik a meleget omntó nyárban
Gyergyó fölött jóistenes szépen
szállfenyők állnak őrt, zöldruhában.
|
Előttem, egy régóta idetévedt
vadkörtefa, fehér bokrétáját
|
Anyáknapjára...
|
Valami súgja szívemnek...
|
Sötét lepelt
borított ránk
az este.
Ráncos kezed
a kezemet
kereste.
Nem kell már csók,
vad vágy,
mely szédítő.
|
Gátlásaim rabláncát
széttörni képtelen vagyok,
|
Siroki hajnal
Ildikónak
|
Szegekkel kivert végitéletek...
|
Amikor elköszöntem tőled,
elmentem a szerelmeddel.
Amikor elköszöntél tőlem,
maradtál a szerelmemmel.
|
Ha fáj a szíved...
|
Ildikónak
|
Időm megáll és körbenéz a csend...
|
Egy bukott angyal itt fekszik a hóban...
|
Csermelyt csepeg az eresz és felejtet
szeles hideget, havas, hosszú telet.
Sárgába fordult a fűzfa ritka ága is már,
|
...a lelkem is megfagy ebben a megdermedt,
rideg jégvilágban!
|
Lehunyt pillám alatt
mélyen alszik a remény...
|
Lénárdos haiku
Elrepült. Nehéz, mintha ólomszárnyai
földre lehúzná. Akaratában
egy óriási küzdés: messze kerülni.
|
Lénárdos haiku
.
A fény utat tört a falevelek között.
Sugaraiból a fénynyalábok
megsimogatták arcom apró mosolyát.
|