...én úgy halok meg, ahogy éltem...

Pontban éjfél. Üt az óra.
Leáll minden néhány szóra.
Átestem az év küszöbén,
Gőzöl, forr fejemben a vér.

Tarka barka
fénykarika,
az ég kukucskál
át rajta.

-- Egy plágiumozó margójára!

Gondolatokat lopsz mástól, érzéseket,
de a kérdésekre benned nincsen felelet.
Kevertél irodalmat, és adtál szemetet, 
de ezt a bűnt te minek nevezed?

Pálinkás Jó reggelt kíván a magány,
már csóválja farkát tarka kiskutyám.
Épp le, vagy felfelé kanyarog a spirál,
üres a hűtöm, ma semmit nem kínál.

Kukorékol a hajnal az égen,
bukfencet vet a szellő a réten.

Hogy robbannak szét a percek.
Szilánkokká törve jajdulok belé,
s hogy jajgat bennem a gyermek,
azért, nehogy rádöbbenjek--
nincs út visszafelé!

Felhők fodrán lepke táncol,
virág illat szellőt bájol,
a napsugár víg a tájon,
vándor pihen egy tisztáson.

Budapest-Bamako Afrika- autó Rally verseny/
/Mosonmagyaróvár-Erdős Krisztián-Erdős Sándor /
Mikor az ember elindul
Neki lát a távnak

Testbe szorult rab a lélek,
kérdem Uram, - mondd, mit érek?
Terveket én sosem szőttem!
Azt sem tudom, honnan jöttem.

Ha beszélsz énhozzám, megszólít tavaszom,
Mikor megcsókolsz, már többé nem szomjazom,
Nem kínoz a hőség, és nem dermeszt a fagy,
Mindentől megóv, véd az, hogyha velem vagy.

Tündérszemű kisleány,
tavasz nyílik faágán.
 
 

Most, itt áztatod a dombok közé hozott arcod,
s a honvágyat belőled, most mossa ki a szél.
Tegnap, mikor felléptél az ismerős út hátára,
könnyezve kinyúltál az itt hagyott  palócokért.

Isten megáldotta a magyart
Mikor megszülettél
Mikor Kölcsey költőnk
Által útra keltél

Megtudod te is valamikor, egyszer,
amint vénülsz, lassan megöregszel.
A szíved dobod, a lábad mozdulna,
nem jár más csak zsebedben az óra.
Mindent megittunk, és mindent megettünk,
évfüzér-sor kanyarog megettünk.

Fény ágán dallam ring,
ragyognak anyáink,
ragyognak anyáink,
fény ágán dallam ring.

Ó díszes madarai a világnak
Hazámra mily fagyöngyöt szántak
Szép tollú madarak énekeljetek
Csőrötökbe ne fagyöngy magot vigyetek

Orgona nyílik,
illata árad