Kedves barátaink Magyarerős írótársaink.
Drága Évámmal, Piszár Évivel közösen, ezzel a verssel kívánunk nektek áldott szép békés Karácsonyt! Fogadjátok szeretettel!
|
Csöndesen lépdel a Hold az égen,
alszik a szél a Göncölszekéren
|
Nekem ezen esten már az is elég
ha illatos gyertyám tövéig leég
vagy csonkig aztán elalszik velem
melege fénye lesz a védelmem
|
Talán a költők sosem halnak meg,
és ellenállnak minden viharnak,
néha a csönd vásznára feszül lelkük,
de mindig- mindig igazak maradnak.
|
v 12/21/14
Dáma Lovag Erdő...
Eljött a Karácsony
Díszbe öltözködve
Boldogan száll az énekszó
|

Talán a költők korán halnak,
mint régen a mosóasszonyok,
az időt kiakasztják a falra,
kihívják maguk ellen a sorsot.
|

Csak a Hold mosolya
virít hófehéren,
|
|
Nem adatott meg a börtön biztonsága
hiába keresem lelkem nem találja
a szilárd pontot szavakat mondatokat
akarom akarom fejem nem bólogat
|
Apró emlékek. A rohanó időben
belénk fogóznak. Úgy énekelnek,
mint egy könnyező gyermek, édesanyjáért.
|
p 12/19/14
Juhászné Bérces...
Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,
|
Szeretném úgy megírni a telet,
hogy ragyogjon benne a kikelet,
fagyoskodva ne járjon a lélek,
az egek ilyenkor is olyan szépek.
|
cs 12/18/14
Juhászné Bérces...
Szitál a felhő,
űzi a szellő,
hófehér fátyla a föld fölött.
Csillag az égen,
|
Éji dalban tündér táncol,
gyöngyillatban lelket bájol,
szellő libben, visszaszámol,
mosolyt hint a csillagárból.
|
sze 12/17/14
Dáma Lovag Erdő...
Decemberi éjszakában
Sötét égen ragyogjatok
Virrasztó csillagok
|
sze 12/17/14
Mezei István
A partokon sétál, a teste ösztövér,
a lelke végtelen, az egekig felér,
az ecsetből csorognak a fények, csodák,
egy sötét kor fölé feszít glóriát.
|
sze 12/17/14
Juhászné Bérces...
Úgy várom a karácsonyt,
Sütök finom kalácsot,
Dióst, mákost, gesztenyést,
Mézeskalács süteményt.
|
Rügyet bontanak a fák,
ugrándoznak a békák,
hegedülnek a fűszálak,
szép ruhája lesz a tájnak.
|
k 12/16/14
Juhászné Bérces...
A fenyőfa díszei közt
csendben, szinte észrevétlen
megbújik a csillagszóró,
s várakozik tettre készen.
|
k 12/16/14
Dáma Lovag Erdő...
A múlt idők Karácsonyát idézem
A kandallóban lobogott a láng
Volt tüzelőnk,szép ruhánk
Nővéreink köré ültünk
Ők vigyáztak ránk
Mesélték a kis testvéreknek
Kis Jézuska érkezik hozzánk
Mi áhítattal hallgattuk
|