cs 09/22/22
Dáma Lovag Erdő...
Napfény városába, Szegedre visszatérve!
(Vincze Ferenc gépészmérnök,tanár)
Szeged városom, elmentem tőled, elhagytalak!
Virágaid elhervadtak
Emlékembe bezártalak
De soha nem feledtem szép arcodat!
Sok év múlt el, idő szaladt
Gondolatom veled maradt
Újra látom szép orcádat
Virágba borult tereidet, utcákat
|
Nagyanyám a konyhában sürgölődik,
pont odalátok és őt figyelem,
dudorászva keveri a bögrét,
hogy nekem még ízletesebb legyen.
Számban érzem a kakaó ízét,
hársfatea illatát orromban,
ahogy markolom a csorba csészét
téli este a meleg ágyamban.
|
sze 09/21/22
Kovácsné Lívia
Nyári meleg van szeptember közepén,
s a szívem csordultig tele
egy különleges, megmagyarázhatatlan érzéssel,
mint a hegy leve, melyet kipréseltek
a friss csillogó szőlőszemekből,
s most forr az édes gyöngyöző nedű,
így forr a vér a szívemben.
|
sze 09/21/22
Kovácsné Lívia
Most kellene, hogy a karod átöleljen,
most kellene, hogy szeress szerelemmel.
Most várok nappal és éjjelente rád,
most kell, hogy csókolj, az éj itt van már.
Most add nekem, amire vágyom,
amit úgy kívánok.
Most vágyom öledbe bújni,
mindenem neked adni,
most kívánlak szerelemmel,
most add nekem, amit nem szégyellek!.
|
Rég a foglya minden ember,
minél több van, annál több kell,
de pont annak nem jut elég,
ki ledolgozta az életét.
Telhetetlen hatalmasok,
sírdogálnak ártatlanok,
van, ki éhes, van, ki fázik,
a gödörből ki sem látszik.
Áremelés minden héten,
drága áram, nem lesz gáz sem,
ássák minden ember sírját,
kevés marad, akik bírják.
|
k 09/20/22
Pitter Györgyné
lassabban dobban
a Föld szíve csendesül
halk harang szól
halk harang szól
színes pongyolájában
belibben az ősz
belibben az ősz
aranyló nappal bélelt
hintaágyba dől
hintaágyba dől
majd lassan magára húzza
ködtakaróját
2022. szeptember 8.
|
k 09/20/22
Pitter Györgyné
Félelem gubanc
tekereg a szívemben,
kioldhatatlan.
Akkor szól egy hang
„- A félelem elválaszt.
Mindig bízz bennem!”
Csendesül a csend.
Nyugalom zár karjába,
Isten velem van.
Ő mindig itt van.
Hogyan felejthettem el
a szeretetét?
2022. szeptember 9.
|
k 09/20/22
Pitter Györgyné
nincs többé magány
hiszen itt vagytok velem
fogjátok kezem
fogjátok kezem,
mikor zuhanni készül
a szív, a lélek
kapaszkodj te is,
amikor a magányod
szakadékba ránt
szólj, itt a szívem,
hallgatom szavad - küldöm
vigasztalásom
összekapcsol már,
- Isten szerelmes szíve
dobban lelkünkben
|
k 09/20/22
Dáma Lovag Erdő...
Vén akácfa, Isten veled!
Utoljára megölellek
Ágad törik, lombod hullik
Kiálltad már évek sokaságait
Vadgalamb turbékolt ágaidon
Harkály gyógyított, már tudom
Mókus lakta öreg törzsed
Árnyat adtál mindenkinek
|
Éjjel, ha a csillagokat számolom
Gondolatom csak feléd jár, angyalom
Bánatomat majd a párnámba sírom
Olykor-olykor az égi Urat hívom
|
k 09/20/22
Kovácsné Lívia
Veronika egy kedves írónő,
kinek a foglalkozása volt óvónő.
Sok gyermeket nevelt szeretettel a jóra, a szépre,
meg is lett az eredménye.
Felnőttek már azok a gyerekek,
és őrá szívesen emlékeznek,
hozzá most is sokan visszamennek.
Tanácsait megfogadják,
a nevét mindig áldják.
|
k 09/20/22
Kovácsné Lívia
Mondjátok el gyönyörű petúniák,
lelkem oly nagyon miért fáj.
A teraszon állok s nézek a semmibe,
várom vissza azt, ki szó nélkül elment messzire.
A virágok illata
s a fák ágacskái között trillázó madarak
hozzanak szívemnek vigaszt.
Egy pohár bor, bordó színe,
a bódító illata, finom íze
adjon a szenvedésemre választ.
|
k 09/20/22
Kovácsné Lívia
Az őszi napsütés még melengeti a fák vörös,
sárga leveleit, melyek szép csendben
az őszi szél ölelésében avarszőnyeggé válnak,
s puha paplanként betakarják a tájat.
Már a nap sugarai is vesztettek erejükből,
s inkább langyos az őszi napsugár simogatása,
de oly jó élvezni az indián nyár szépségeit.
Lassan, de biztosan jönnek a hűvösebb napok,
|
Versek, prózák az oldalon,
szívesen látogatom, olvasom,
életek, öröm, remények,
mind egy dallam, mind egy ének.
Nevek, fényképek és arcok,
írásokban életek, harcok,
elmondanak gondolatokat,
a sírós és boldog napokat.
|
Mint jó diák, elővette a palettát,
s festeni kezdte a tájat,
hol dombokat, hol a fákat,
még utoljára tarkára a bokrétát.
Ecsetét néha-néha a tóba mártja,
letörli forró mosolyát,
helyette komoly arcot vág,
még alkot, munkáját szorgosan folytatja.
|
Olvasom a verseit,
megérint a tartalom,
sorain szemem szalad
a gyönyörű dallamon.
Szépnek lát világokat,
kedvesek a szavai,
benne van törekvése,
és az elért útjai.
Néha lágyan elringat,
máskor viharos, éget,
érzem, ki írta őket,
egy boldog, öreg lélek.
|
Az idő kerekében "Rabszolga" az ember
"Magányos cédrus"-ként tengeti bús életét
De a "Nyári holdfény"-ben éled végtelenszer
S "Elmerengve" keresi holnap ígéretét.
"A dal ereje" segíti életre kelni
"Úttalan utakon" végül majd célhoz érni
"Szárnynélküli angyalok" csábos bűvkörében
Mint "Elhajított kő" remélni öröklétben
|
Személyesen sajnos nem ismerem,
de műveit régóta kedvelem,
évek óta szívesen olvasom,
hisz ő maga a szépirodalom.
Mindenkihez van egy kedves szava,
míg verseinek színe és java
az életről szól, kendőzetlenül,
hű tagunk már rég, rendületlenül.
|
Élednek lassanként az éji manók
Gondűző, álomhozó égi lakók
Bekapcsolják ezer lámpásuk fényét
Onnan kívánnak nyugodalmas jó éjt
|
h 09/19/22
Dáma Lovag Erdő...
Van nekem több költőtársam
Írásukat csak csodáltam
Az egyik szép Erdélyt bemutatja
A másik a Hortobágy őrangyala
Harmadik jó újságíró
Tanulni tőle jó!
Balatoni táj bemutató
Mindegyiknek szíve tiszta
Szép magyar tájak dalnoka
S ha hazánkat bánat éri
Verseikben megéneklik.
|