Mim maradna, ha hiten sem lenne,
rám rakodott az évek salakja,
álom sem szállna éber szememre,
 nem lenne hitem, akkor ki szólna.
Ha nincs a Nap, nem lenne élet,
csak letarolt hegyek, alattuk por,
nem volna gondolat, sem ígéret,
sem kegyelem, ha a gonosz szól.
Kerüld az üres számító embert,
ki akar használni, ellened tör,

Ovisaim alig hatévesek,
Ügyesek, szeretik egymást erősen.

Tavaszi napfény, lágy szellő,
Madárdal, kiskert zöldellő.
Lili lányom ünneplőben,
Óvodába készülőben.
 
Kezében tartja gitárját,
Megkérte az édesapját,
Hogy tisztelet március 15- nek,
Játsszon rajta gyermekeknek.
 
Elcsendesült a sok gyermek,
Sorban ültek, úgy figyeltek.
Szívükhöz szólt, kérték, hogy "még",

Ó az első majálisom,
Nagy volt az én boldogságom.
Kiskapunknál májusfa állt,
Rajta sok színes szalag szállt.
 
Fölötte a kéklő égbolt,
Kertben sok színes virág volt,
Napsugarak simogattak,
Indulásra ők biztattak.

Már hidegre fordult őszi estén
Egy Vasas - MTK mérkőzés után
A legendás Rákos patak partján
Hazafelé bandukolok némán

Az emeletes házakat elérvén
A meleg fények kiszűrödnek az ablakokból
Kökönyösre gondolok, olyanak az angyalföldi házak
Hol egykor éldegéltünk hárman, majd ketten

Tájnak szépségében,
ragyogó napfényben,
fénynek közepében,
anya ül a réten.
Sárguló fövényen,
ernyővel kezében,
kislány gyermekével,
ül szoknya szegélyen.
Kíváncsi szemével,
figyeli lepkéket,
amint repülnének,
kutya orr hegyére.
ki játék hevében,
ül nagy szerénységgel,
követi szemével,

álmatlanul múlik éjszakám
fetrengek, akár egy utcalány
bárányok repkednek
számolom s szenvedek
és virrasztok, mint bagoly a fán

Akár hiszitek, akár nem, a bagoly nagyon bölcs állat. Ezt az én baglyomon tapasztaltam meg.

Kertünkben volt egy öreg körtefa. Ki tudja, mikor ültette oda nagypapám. Igazából már körtét alig termett. Többször elhatároztuk, hogy kivágjuk és helyette más, hasznosabb gyümölcsfát ültetünk.

Amit látok az egy csoda,
Tisztáson egy nagy fény csóva.
Benne zenél lélekdalnok,
Hallgatják égi angyalok.

Nyéki tisztasági tó szépsége,
Partján a makulátlan természet.
Átöleli zöldellő partjával,
Tó szélén vízben álló nádjával.
 
Szürke felhők takarják a napot,
Táj fölé így tesznek egy kalapot.
Szürkés pára, most ráült a tájra,
Forró nyári melegnek fátylára.
 
Hullámzó vizének varázslata,
Mintha egy sellőlány simogatna.

Elég volt a meleg, enyhülésre vágyok,
hevítsenek csak késői fényfoszlányok,
hol vagytok asszonyok, hajdani szép lányok,
és hová jutottan én, szegény, vén legény,
minden nyaraim után, már a legvégén,
a ködökön át úszik felém a tört fény,
amit gondolok, mondhatom, leírhatom,
rideg a valóság, felejtem az álmom,

Egy levél a sok
közül, s lám a diófák
újra hajtanak.
    "
Mily bolondos ősz,
mintha tavasz jönne, ám
dió fekete.
     "
Fekete gyásza
a diónak burka, két
évszak bosszúja.
     "
Barcs, 2019.09.16.

Lehajtott fővel hallgattál,
Nem mondtad, amit akartál,
Makacsságod nem engedte,
Hogy belenézz a szemembe.

Pedig ha ez történt volna,
Szemem úgy el varázsolna,
Szavak nélkül is tudhatnád,
Boldog élet várt volna ránk.

2018. 05.09.

Igazából Te
voltál, ki azt a hidat
szívből avattad.
    "
Május volt, a Híd
avatás, augusztus
átjöttél rajta.
     "
Szerelmes szíved
avatta a hidat, úgy
rohantál hozzám.
     "
Átjöttél hozzám
azon a hídon, csókod
szentelte azt fel.
    "
Még áll az a híd,
mely csókodat hozta el

Krúdy Gyula most Siófokon,
szobor, ül egy hintó bakon.
Petőfi sétány szélénél,
platánfasornak szegélyén.
 
Van egy ülőhely mellette,
foglald máris, ha van kedved.
De jókedvű légy és csinos,
arcod rózsa, ajkad piros.
 
Ha szép, üde leányzó vagy,
megfejti éji álmodat.
hajnalit kell megjegyezni,