Gábor mondja, megyek veled,
Hogy érezzem közelséged.
Szívemnek öröm, boldogság.

Nézem, hogy a végtelen búzaföldnek,
Illata száll, színe aranysárga ,
Fehér pillangók táncolnak körözve ,
Pihenni a kalászokra szállnak.
 
A rég elmúlt évek jutnak eszembe,
Kézi erővel, küzdve arattunk,
Mindennapi kenyerünket így kellett,
Újabb termésig biztosítanunk.
 
Már hagyománnyá vált az országunkban,

Volt egy kislány Ronika,
nem járt még ő oviba,
szerette a játékokat,
de azok már oly unottak.

Fájó emlék marad mindig,
magyar szívet megérintik,
császárság a vérre vágyott,
sok kudarcért visszavágott.

Aradi vár vértöl ázott,
Haynau ott hadonászott,
azóta is gyásznak leple,
a városra van kivetve.

Épp sarjadó szabadságunk,
Habsburgoknak nagyon fájtunk,
sok gyásznap él legendánkban,
ez október hatodikában.

Ha mókust akarsz kilesni,
Parádfürdőre kell menni,
ablakából a szobádnak,

Bébi kacsák hápi - hápi,
láthatja ám őket bárki,
lap-topodon nézheted,
eladják, megveheted.

Házőrző vagyok éber,
Róka az ellenségem.
A ravaszdi tyúkot lopna,
Ha most engem kijátszana.

Változik az ember az idő méhében,
nem páváskodik oly dölyfösen, kevélyen,
a lelke fiatal, öregszik a teste,
nincs már ideje a jelentéktelenre,
ha a megtett útra nagy ritkán visszanéz,
elszorul a torka, a szíve is nehéz,
magát sem ismeri, nemhogy a világot,
szeméből a könnye erekben szivárog,
csak néha döntött jól,és sokszor tévedett,

Csak annyit akarok,
hogy azt a keveset mi
még maradt, hagyd meg.
       "
Hosszú sorokban
követ mint árnyék, a sok
régi szenvedés.
     "
A kialvadt tűz,
hamuját mind itt hagyta,
nekem ez maradt.
     "
Ha rám vársz add fel,
a célt elvétettem, az
utam lenek megy.

Színes foltos lombszőnyegét,
terítette mint köpönyegét,
mesél az ősz tündérmesét,
megszülte leánygyermekét.

Anna lett a kislány neve,
pincékben most forr hegynek leve,
szerte szórta boldogságát,
köszöntötte mérleg havát.

Anyó vett egy jókora sajtot, amikor a városban járt. Olyan nagy volt, hogy nem tudta megenni egyszerre. Gondolta beteszi a spájzba, ahol hűvös van. Majd szép lassacskán megeszegeti.

Drága kincsünk, kicsi babánk, végre megszülettél!
Kilenc hónap hosszú idő, mit pocakban töltöttél.
Hosszú hajjal, bölcs homlokkal, rabul ejtettél.
Edesanyád, édesapad szeme fénye te lettél.
Csodálatos kis lényeddel minket boldoggá tettél.