Kedves Zsuzsikánk! Isten éltessen névnapodon.Jó egészséget, örömet kívánok: Anna.

           Megjelent az Új Köröstáj Magazinban 1990. július 7.

Fordítom a kertem
parlagról termőre –
nagy regény, vadregény:
történelemmel egyidős remény
muskétázza a szívem –
nekem is jutott egy bekezdés.

Egyszer a Nap és a Hold fenn a magas égen azon kezdett el vitatkozni, hogy ki a fontosabb.

(Kép forrás internet. Ingyenes.  

Korholod sorsod, nem visz már semmire,
Mert rád csordult a tény, az ájult törvény,
Vagy a véletlen, kiszolgáltatott lény
Az ember, semmivé foszlik vak hite.
A végzet ellen vesztes szélmalomharc
Lázadni, örvendj a múltad napjain
Bele törődve, és ne kérjed senkin
Számon, siker helyett, mért jött a kudarc.
A végén nem marad másnak sem egyéb,

Kicsi kamillavirág a kezemben,
mosolygó szirmai biztatnak engem:
- Csak kérdezd meg, mi válaszolunk, ne félj,
jöjj, tépj le bennünket, és aztán remélj,

Maradjunk nyugton netán egy nemzedéket,
hagyjuk rá fiunkra: csinálja ő?
De hát a lappangás végül jobban éget,
ha benne a fertőzés lázba jő!

      Tiltakozás egy embertelen rendszerrel szemben

Halomba gyűlnek a veszteségek,
s elégetjük, hogy titkon maradjanak.
Hűlt porukba rúgnak reszkető térdek
és tartják a mindent-gyászolókat.

Utak visznek jótól jóig:
bölcsőtől a koporsóig.
Mind a kettő jó, mert igaz:
egyik díj, a másik vigasz...

Régen inspirál már egy gondolat,
olyat alkotni amit más nem tudhat,
nem verset irományt, kézzel foghatót,
körbe lehet járni mint egy szobrot.

Híres festőktől ragadtam a példát,
azok alkotása adott témát,
oly sok technikával készülhet egy kép,
ecsettel tenyérrel, netán rádobott festék.

Csillagfényes esten netán csillagra lépek,
sötét kárpiton oly csodásak ezen képek,
az egyik pislog, másik halovány vagy fényes,
amiért örömöt szerez mindegyik képes.

Gyönyörködni lehet bennük, nem érinteni,
mi fogható a földi csillagot szeretni,
hogy ismered sok közül, melyik hullócsillag,
üstökös mi örökre végtelenbe ballag.

Húsvétra várva 
        
Jöttem általdöfve – csak harmadnapon,
Nyit ajtót az éjféli telihold –
Csodára vágyva gyermekek születnek,
Nem kérdve a reményt – hol kóborolt?
És jöttem általdöfve rút szavakkal –
Ajtót mutatva – „Ki vagy Te bolond?”
És mert megölték lelkét a világnak,
A Júdás most is Jézust káromol –
 

Jövünk az idő
Kezdete óta - Jövünk
Fékezhetetlen -

 Förgeteg hátán
Jövünk az Öreg puszta
Szárnyas honából -

Szép mezős jó szél
Fúvásai honából -
Hunor és Magor
Házából jövünk -

Turul sólymok uralta
Rendíthetetlen
Nimrud Birodalmából -
S általunk a múlt üzen.

Miért is indulnék, és hová mehetnék,
Visszatart, nem enged egy láthatatlan fék,
Itt volt, és van minden „hívem, kapcsolatom”,
Vadkacsát etetek koplalós partokon,
Izmos vadkanokkal komázok, esténként
Csörtetnek, taposnak hozzám széles ösvényt,
E társaságból csak károm van, nincs hasznom,
Feltúrja kertem malacos komaasszony,

Nos... lehet nyalni orbán valagát, de aki ezt teszi, az épp olyan, mint orbán...

/ Valentin napra/
Tüzes napkoronggal ébredt a hajnal
Paripaként száguldott a nap az égre
Pirosan ragyogott a fény a szívek közepébe
Mit, ha tudná, ma Valentin napja
Melegét a szerető szíveknek adta.

A reménykedő szívek egymásra találjanak
Örüljenek e szépen ragyogó napnak
Virágok bimbója kinyíljon végre
Ragyogó arccal nézzenek az égre

Különös illat járta át a pajtát,
hazavitte frissen csépelt szalmáját,
vala bálázás nélkül volt behányva,
vitték szalmazsákba vagy almozásra.

Jó játék volt ott benne hancúrozni,
világ elöl bújva benne aludni,
mikor fiatal lányként rám ugrottál,
zizzent a szalma, az első csókodnál.

Kovács-apám

Tüzeket látok az éjben,
dübögés reng a csönd alatt.
Kovács-apám erős karjában
kalapács talpa villan,
s izzik a múlt a fényes üllőn.